Once upon a Deep purple…
Morca-barlang mentési folyamata, Nemzetközi együttműködés.
 |
| Morca-barlang |
 |
| Tábor a kő-sivatagban.. |
Avagy egy barlangi mentés részletei, a szerző szemszögéből.
2023 Szeptember 2.
Egy sms érkezett az órámra. Valami ilyesmi volt benne:
„Figyelem, készültség! Törökországban barlangi baleset történt. -1000m mélyen.”
Elolvastam. Először elkapott a szokásos izgalom, ami mindig beüt amikor érkezik egy ilyen sms. Aztán elkezdtem egy kicsit gondolkodni.: Törökország, -1000m. Kételkedni kezdtem. Messze van, mélyen van... Labdába se tudnánk rúgni! Mennek majd a kemény alpesi mentő szervezetek, és mi csak itthon fogjuk nézegetni a hírekben.. Ezzel egy kicsit meg is nyugodtam. Úgy se mi megyünk.
Kis visszatekintés a nemzetközi gyakorlatainkba.:
-Volt egyszer egy Visegrádi-négyek körforgás. Csehek, Szlovákok, Lengyelek, Magyarok. Jó kis tapasztalatszerzés volt. Minden helyszínen volt egy este amikor vetítéses előadások voltak. Ezeken mindenki bemutatta hogy mivel dolgozik, és hogy milyen speciális eszközöket használ. Gondolok itt spéci izolációs sátorra, speciális sérült hőtartásra, rögzítési pontok kialakítására.... Szóval mentek a Workshopok... Aztán a következő napon mindenki ment a kijelölt barlangba, és csináltuk a gyakorlatban is.
-Egyszer meghívást kaptunk az Olasz mentőszolgálattól, és így páran részt vehettünk velük egy a Juliai Alpok, Kanin hegységében található Dio Anubi barlangból történő mentőgyakorlaton. Ha jól emlékszem, a gyakorlat kb 600 m mélyről indult felfelé....
Óriásiak a külömbségek a Barlangi mentőszolgálatok között. Az anyagi különbségeket fel se lehet fogni. Gyakorlatilag rajtunk kívül minden szervezet államilag dotált. Mindenük megvan! Hordágyak tömkelege, helikopteres transzport, mindenre extra cuccok. De majd a későbbiekben kiderül, hogy ami az erősségük, az egyben a gyengeségük, azaz béklyó-juk is.
2023 Szeptember 3.
Újabb sms:
Csak az válaszoljon, aki valóban tud indulni, akár ma is!
Ki, milyen mélységig képes mentésre?
Egy perc gondolkodás után nyomtam a választ: Tudok menni, akár 1000 alatt is ok vagyok!
És elküldtem. Bazze elküldtem! Mi van? Mi lesz ha még csak le se tudok jutni odáig? Jöttek a kétségek!
Aztán felhívtam a Jujut. Ekkor tudtam meg, hogy az eddigi részinformációkban szereplő Márk ki is. Bizony! Ő az a Márk, akit már jó pár éve ismerünk. Járt nálunk a tanfolyamunkon tanulóként, aztán járt nálunk oktatóként is. És voltunk együtt a Gouffre Berger-ben is... -1150m mélyen. Na ez volt az amikor tényleg elkezdett bennem mozogni a dolog, hogy menni kell! De sajnos nem ma. Egy félreértés miatt mindenki azt hitte, hogy Törökországba csak útlevéllel lehet utazni.... Na ezt nem akarom részletezni. Ami biztos, hogy Személyi igazolvánnyal is ki lehet hozzájuk utazni.
Négy fő: Dr Zudi, Kis Moha, Joe, Salty az esti órákban elstartoltak.
Hogy is lehet hogy ilyen gyorsan tudtak utazni? Nagyon egyszerű: A magyar Barlangi Mentők nem állami szervezet. Nem parancsol nekünk senki. Azt tesszük amit a pénztárcánk megenged. És most a gyorsaság életet mentett. A Magyar Barlangi Mentőszolgálat vezetője saját zsebből, azaz a spórolt pénzéből kifizette az első pár embert repülő jegyét! Köszönjük szépen Mohának!
És ami nem látszott:
Kovács M. elkezdett telefonálgatni. Felhívta a Törökországi magyar nagykövetet, ő pedig tovább telefonált. És így lépésről lépésre villámgyorsan kisimultak a dolgok. A rejtett dolgok mögött a még rejtettebb dolog az, hogy ezt az utat nem csak mi törtük. A minket megelőző időszakban nem régen volt egy nagy földrengés. Ahol számos magyar mentőszervezet részt vett... Ha Ők nem kezdik meg a diplomáciai göröngyök kisimítását, akkor a mi dolgunk se lett volna ennyire „sima”.
Kialakult, hogy a következő hullám mi leszünk.:
R. Niki, Nagy-Moha, Sass Lajos, Piri Attila, és jómagam. De még mindig hihetetlen volt hogy elindulunk.
Eljött az éjszaka, és nem hozott nyugalmat. Nehezen aludtam el, és nagyon korán 03h-kor felébredtem. Valódi pihenés volt.
2023 Szeptember 4.
Elmentem dolgozni. Mondtam a srácnak akivel dolgoztunk volna, hogy lehet hogy itt fogom hagyni ha menni kell. Nem hiszem hogy tetszett neki, de nem volt mit tennie. Felmentünk a tetőre és bekötöttük a köteleket. Ahogyan elkészültem jött a hívás hogy délután 15h-kor repülünk! Minden beélesedett. Kikötés, bevásárlás, kocsi szervezés, orvosi cuccok összeszedése, reptér! Valahogy össze sikerült hoznia a szervezőknek, hogy kaptunk extra súly kedvezményt 700 kg-ot. Nagy nehezen fel engedtek minket a gépre. A kézipoggyászunk mindannyiunknak tele volt akkumulátorral, orvosi műszerekkel... Olyan súlya volt, amit nem tudtál sokáig a válladon vinni.. Szépen elrepített minket a Wizzair Törökországba. Mire odaértünk, már nem volt fiatal az idő. Megtaláltuk a kontakt személyt, és össze hozott minket a transzportot végrehajtó AFAD-os srácokkal. Ötünket RENGETEG cuccal, két pickup-ba zsúfoltak, és elkezdődött egy végtelennek tűnő utazás. Se alvás, se kényelem, se pihenés nem jutott nekünk. Sőt az egyikünk ülése vizes is volt.. Ha jól emlékszem, akkor 8-10 órát utaztunk így. Többszöri eltévedés után, sikerült megérkezni... Kb délelőtt 8 körül értük el a tábort.
A barlang amiben a „baleset” történt, a Morca-barlang. A bejárata 2100 m magasan nyílik, 1276m mély, hossza kb 3,7km. Törökországban, a Taurus-hegységben található. Ez a hegység tulajdonképpen egy kősivatag. Szép köveken, óriási tüskés kis növényeken, kecskéken, gigászi pásztorkutyákon, és pásztorokon kívül, nincs itt semmi... Jelöletlen, úttalan utak vezetnek keresztül rajta.
Mi is történt?
2023 Augusztus hónapban egy nemzetközi barlangi feltáró expedíció zajlott a barlangban. Törökök, Erdélyi Magyarok, Magyarok, Amerikaiak közreműködésével. Mark Dickey, Amerikai barlangkutató, és barlangi mentő a kijövet előtti napon egy kürtőt mászott társával, amikor is rosszul érezte magát. Félbe hagyta a mászást, és vissza mentek a táborhelyül szolgáló Hope-bivakba. A táborhelyen elkezdett vért hányni... A részleteket hagynám. A lényeg, hogy nagyon sok vért vesztett! És sajnos minden amit megevett, vagy megivott, vérrel együtt távozott belőle. Felmerülhet a kérdés, hogy nem érezte ezt előre? Nem voltak ennek előjelei? Meg lehetett volna előzni ezt a dolgot? A válaszom így utólag könnyű lenne. De utólag minden egyszerű! A szitu a következő: Sok ideig készülsz egy expedícióra. Bele fektetsz nagyon sok energiát a szervezésbe. Egyeztetsz a helyi erőkkel, egyezkedsz a nemzeti parkkal, szerzel nem kevés pénzt... Szóval észre se veszed, és folyamatosan feszült vagy már előtte. Aztán jön a leszállás. Nyomod lefelé a kötélen két-három szép nagy csomaggal a métereket. Figyelsz mindenre, hisz itt a legkisebb hiba is végzetes lehet! És ez nem vicc! Ha benézel valamit, akkor valaki meghal! Lejutsz, lent vagy pár napot, keresed a továbbvezető utat. Nyomod az explót, hisz ezért mentél oda. Fel se tűnt neki hogy lett egy gyomorfekélye. Egy erősen vérző gyomorfekélyt kapott.. Tehet róla? Talán igen, és talán nem. Az én szememben csak a végkifejlet volt a fontos.
 |
| National Geographic 2024 Januári számából. Eredeti fotó: Berentés Ágnes |
2023 Szeptember 5.
Szóval megérkeztünk a táborba. Nem húztuk sokáig az időt. Megismerkedtünk a táborban lévőkkel. Megkértek, hogy mutassuk meg nekik, hogy mit akarunk levinni az orvosnak. Azt mondták, hogy csak azt vihetjük le, amire rá bólintanak. Szépen bólintottunk, de tudtuk hogy úgy is levisszük amit a mi orvosaink küldtek... Azért kipakoltuk, és valaki elsétált mellette. Ennyi volt a nagy ellenőrzés. Össze szedtük amit úgy ítéltük hogy azonnal kellhet, és 2 török kíséretében megnyomtuk a stop csiga karját. Laza 11h alatt elértük a Bivakot -1070m-es mélységben.
Nagy Moha fent maradt a táborban, hogy igazgassa a dolgainkat, már amennyire lehet.
A barlangról.:
Három részre osztanám azt a szakaszt amit mi jártunk be a mentés alatt.:
0-120m Ez egy régebbi, víz nélküli mára már le pusztulásnak indult régió. A kőzete se mindenhol stabil. Gyakorlatilag száraznak tekinthető.
120-500m Egy aknasor, amiben a 120 körül bejövő víz folyamatosan veled van. Abban sétálsz, ereszkedsz, taposol.
-500m. Ez egy külön világ. Erről mindenképpen meg kell hogy emlékezzek. Egy kis vízesés partján egy köztes tábor. Azaz Bivak. Állt itt egy központi sátor, amiben ha muszáj volt, 6-8 ember el tudott lenni kényelmetlenül. Később fel lett itt állítva egy másik sátor is. Több hely nem is volt. Ami az igazán szörnyű volt a helyben, hogy aki itt megállt, az itt el is végezte kisebb nagyobb dolgát. És az a vízbe is ment. Ez elkerülhetetlen volt. És az szépen vissza is keveredett a tóba. És bizony, a teljes mentő személyzet azt itta, és abból főzött. Nem volt mese. Ha túl akartad élni, akkor felforraltad, és úgy fogyasztottad. Férfiasan megmondom, hogy OCSMÁNY volt. De nem is tökölt ott senki ha nem volt muszáj.
500-1040m Nagyobb, tágasabb aknák sora, kisebb nagyobb összekötő szakaszokkal. Itt is végig velünk van a víz. Közben -680m-en található még egy bivakhely, a Morzsa-beach. Kb 30m2 alapterületű, kis vízeséssel /8-10m magas/. Amikor mi lefelé tartottunk, ez csak egy megálló volt, ahol már kényszerből beleittam a vízbe. Ha nagyon szomjas vagy, akkor nem az agyad fog dönteni. De úgy tűnik, hogy a barlang sajátságos vízszűrése hatásos, mert semmi bajom nem lett tőle.
 |
| Hope-bivak, -1040m mélyen |
-1040m Hope-bivakhely.
A nevét a feltáróktól kapta. Ez egy nagyobb száraznak mondható oldalra kinyúló járat. Barlangi körülmények között ez egy nagyon ideális táborhely. Ki lett alakítva sok ember befogadására alkalmas fekvőhely. Van egy viszonylag egyszerű vízvételi lehetőség, csak le kell mászni pár métert egy aknába, és ott egy vízcsorgásból folyamatosan van vízvételi lehetőség. A lent töltött idő alatt azt figyeltük meg, hogy ennek a csorgának a vízhozama kb 15 percenként megerősödik. Valószínűsíthető, hogy egy közlekedő edényre hasonlító barlangszakasz lehet mögötte, ami időnként kiüríti magát…
A bivak szélessége 4-5m, a magassága 2-5m. Hosszát nehéz megmondani, mert ez tulajdonképpen egy hasadék, amit egykoron a víz vájt ki, és az rakta bele a kőzet oldási maradékát. A hasadék szépen lassan lejjebb lépcsőzik, és a sötétségbe vész. Abban az irányban volt a kutatási terület, ahol Márk rosszul lett.
Táborkép:
Bejutsz egy kis kőkapun, ami alatt egy agyag lejtőre lépsz. Pár méter után jobbra van lefelé a vízvevő hely. Balra a domboldalra vannak kipakolva az Expedíció felszerelései. Szembe velünk egy nagy sátor. Itt rendezték be az ellátó sátrat. Ebben feküdt Márk. Ez a sátor nem olyan mint a felszíni megszokott formák. Ez a formáját tekintve egy nagyra nőtt téglára emlékeztet amiben 6 ember simán elalszik. Miért is ez a forma? Nagyon egyszerű. Itt se szélre, se esőre nem kell számítani. És a kifeszítésére is elegendő pár méter zsinór, amit a falakhoz, vagy a főtéhez-plafonhoz rögzítesz. Mögötte a konyha placc. Aztán még egy sátor. Az mögött lett még kiásva a talajból kb 6 ember számára alvóhely. Itt a huzat iránya a mélység felé mutat. És ez a mi szerencsénk, hiszen ezen a fekhelyek mögött van az illemhelyiség, és a vér gödör…. Nem szeretném részletezni.
Szóval megjöttünk az orvosnak szánt cuccokkal. Átadtuk azokat Dr Zádor Zsófiának, azaz Zudinak. Ő már várta is a szállítmányt, és el is kezdte azokat használni. Az hogy mit csinált, hogy csinálta, már sokszor elmondásra került a médiákban. Ami biztos, hogy ekkor még Márk ki sem tudott jönni a sátorból… Az éjszakánkat egy sátron kívüli bivak placcon töltöttük.
Barlangi telefon:
Ez a rendszer amit a barlangászok többsége használ, a katonaságtól származik alapvetően. Tulajdonképpen ez egy kettős vezeték, mit egyenárammal táplálunk meg, és azon keresztül megy végig a jel. Hasonlóan mint a régi analóg telefonoknál. Erre a vezetékre lehet rá kapcsolódni ahol megblankolod a kábelt. Lehet egyszerre több, adásra és vételre alkalmas készülék is a kábelen. Jelen esetünkben ez a telefon nem volt cégig kiépítve a bivakig. Csak az 500-as bivak, és a felszín között volt meg a kommunikáció. És az is többször volt hogy elszakadt. És ez azt jelenti, hogy ha megszakad, akkor valakinek végig kell menni a vezeték mellett, és azt ellenőriznie kell. Ez nagyon nagy munka! Sok-sok idő, és jelen esetünkben az idő nem nekünk dolgozott.
Ekkor úgy nézett ki a komunikáció a felszínnel, hogy valaki -1040-ről kiment az 500-as bivakig, és onnan próbált beszélni a felszínnel. Kb 6h egy ilyen felfutás az 500-asig. Ha nem volt szerencséd, akkor a felszínig kellett vinned a hírt. Erre több példa is volt.
 |
| Jobbról: Rehány Nikolett, Mark Dickey, Modor. Ideiglenesen elbúcsúzunk.. |
2023 Szeptember 6.
Ébredés után, végre megláttuk Márkot! Kijött a sátorból, és kicsit ténfergett még, de a saját lábán állva. Jó volt látni, hogy éppen nem az életben maradásért küzd. Végre beszélhettünk vele. Elmondta hogy mászni voltak, és egyszer csak émelyegni kezdett. Aztán ez rosszabbodott, és vissza indultak a bivakba. Mire ideértek, már nagyon rosszul érezte magát, és elkezdett hányni. Vért hányni. És minden alkalommal sok vért hányt. Próbáltak gondolkodni hogy mitévők legyenek, és arra jutottak, hogy várnak még egy éjszakát. De a reggel se hozott jobbat. Sőtt rosszabbodott. Jessica "Jessica Van Ord" ha jól emlékszem Petivel kiindultak a barlangból, hogy segítséget hozzanak….. Ekkor kint elkezdtek szervezkedni. Minek hatására sikerült beszerezni valahonnan infúziót. Jessica visszament a barlangba, és bekötötte azt Márknak..
Mekkora szerencse! Sikerült szerezni Törökországban a kő sivatag közepén infúziót! És a szerencse nem járt egyedül, hiszen Jessica Amerikában Ápoló!
Ha jól sejtem, akkor ez alatt az idő alatt Márk a szerencse adagjának jelentős részét felhasználta.
A nap további részében ketten a Nikivel elmentünk kötélpályát átszerelni. Erre azért volt szükség, mert egy mentés alkalmával a feltárós kötél beszerelés nem túl ideális. Egyik, hogy nem a leg optimálisabb úton van szerelve, a másik, hogy nem több 10 ember azaz a Barlangi mentőre lett optimalizálva. Nálunk idehaza ha hasonló eset van, akkor a barlangba teljesen új köteleket teszünk, a mentőknek. De a hazai barlangok csak pár 100m mélyek. Nem 1000 m mély! Egy 1000-s barlangba kell 2000m kötél. Ennek a transzportja, beszerelése sok napot venne igénybe. Tehát abból kezdtünk főzni, amink van.
/Mivel lejöttünk a barlangba, ezért az ereszkedő gépem teljesen elkopott. Ez azért van, mert a kőzet, és a kőzet morzsalék nagyon durva itt. Minden ereszkedő, és mászó eszközt megeszik. Beszéltem az egyetlen emberrel a bivakban, akinek nem lesz szüksége a gépeire, és elkértem az ereszkedő gépét.. Ki lehetett vajon ez az ember? Persze hogy a bajba jutott Márk. /
Közben a Törökök elindultak kifelé. És magukkal vitték a leírt kérésünket, és információkat. Velük tartorr az első csapatunkból kis-Moha, és Joe. Nekik a feladatuk lett az 500-as bivakban a telefonos irányítás, és a csapatok etetése, itatása. Befutott a bivakba 2 Bolgár és ők sokáig maradtak is.
A kötélpálya javítással és átszereléssel fel jutottunk a -900m ig. Így elsőre nem is rossz. Majd vissza a Hope-ba. Azt terveztük, hogy a következő napon feljutunk a -680-as morzsa bivakba a szereléssel.. Szép álom volt.
Még egy éjszaka a bivakban. Reggelre pedig megjöttek az Erdélyi srácok, és magukkal hozták a telefonkábelt. Így már létre is jött a kapcsolat a felszínnel. Néha volt vonal, néha nem..
Étkezésről:
Alapvetően az expedíció főzőit, ételeit ettük. Szerencsére mire mi ide értünk, addigra már volt pár le-fel közlekedés a barlangban, és mindenki vit le valami ételt.. Természetesen mi is magunkkal vittük a szokásos bivak cuccunkt, hiszen nem tudhattuk, hogy meddig tart majd a mentés, és hogy ki mennyi időt tölt majd a barlangban. Mindenre próbáltunk felkészülni.
Megjött a telefon, és ennek mindenki megőrült. Jöttek a hírek, és az utasítások is. Minket kettőnket a Nikivel leállítottak. Nem folytathattuk az átszerelést. Nem értem miért, hiszen tudtuk, hogy legalább 50-60 ember fog mozogni ebben a mélységben… Mindegy. Utasításba kaptuk, hogy hagyjuk hátra a hálózsákjainkat, és menjünk ki a felszínre. Marha jó! Indulj el egy 1000s barlangból, hálózsák nélkül…. Ebben azért van valami, hiszen az utánunk jövőknek így lesz miben aludniuk. De az ember nem szívesen hagyja lent a személyes dolgait. Mind1. Azt ígérték, hogy a felszínen majd kapunk másikat amiben alhatunk. Szóval kaja, és délután 13h körül elindultunk kifelé. Közvetlen indulás előtt még fel telefonáltunk, és kérdeztük, hogy lesznek-e robbantások az útvonalon? A válasz az volt, hogy nem lesznek, mehetünk nyugodtan. Elbúcsúztunk mindenkitől, és megígértük egymásnak a Márkkal, hogy Szögligeten majd iszunk egy Kávét ha ezen túl leszünk.. Feltettük a kötélre a mászó gépeinket, és megkezdtük a kimenetelt. Kifelé úton -850 körül szembe jöttek a barlang egyik feltárói, és azt az infót adták, hogy van egy szakasz ahol aktívan megy a robbantás. Ennek határozottan nem örültünk. Sejtettem hogy hol lesz az action, de nem voltam biztos benne. Mindegy majd lesz valahogy. Csak az nem jó ilyenkor /igazából sehol és semmikor/ hogy nyomod a kötélen, és feletted robbantanak. Gondodom nem kell túlzottan részletezni, hogy a kődarabok és a gravitáció nem túl kedvezőek az egészségre… De nekünk is lehet egy kis szerencsénk, hiszen az ominózus helyre való érkezés előtt 10 perccel hallottuk a robbanást. És tudtuk, hogy a következőig legalább ½ óra fog eltelni. A lényeg, hogy a srácokkal nagyon jól össze sikerült barátkozni, és közöltük velük, hogy a robbantás előtt jelezzenek hanggal, és győződjenek meg arról hogy nincs alattuk senki.. Megköszönték, megköszöntük, és nyomtuk tovább.. Az 500-as bivakig sima utunk volt. Itt kisMoha-Joe páros Megetetett, megitatott minket. És megjött a szembe forgalom. Várnunk kellett a szabad kötélre kb 1,5h-t. Ez idő alatt kiderült hogy megjöttek az Olaszok. Ez jó hír, hiszen rájuk lehet számítani, és néhányukkal személyesen is jól ismerjük egymást.
 |
| -500-as bivak. Jobbról: Nyerges Attila, Mészáros "Joe". |
Több szemből érkezőn az látszott, hogy az életükért küzdenek. De ezek az emberek hogyan, és miért vannak ebben a barlangban? Ez egy rejtély volt, amire nem is derült fény..
Folyamatos volt a szembe forgalom. Végig a barlangban. Legalább 40 ember jött szembe. Volt itt mindenféle nemzet. Amerikai, Olasz, Bolgár, Török… Mindenki egy céllal érkezett, hogy megmentse Márkot. Majdhogynem vidáman nyomtuk a gépeket, amikor kb hajnali 0-30 körül az egyik szembe jövők elmondták, hogy Márk újra össze esett, és rosszabbodott a helyzete. Ez vissza hozott minket a gondolataink mentési vonalára. És ujjra felvetődött bennünk, hogy ez a mentés akár rosszul is elsülhet.
Valamikor hajnal tájt értünk a felszínre. Mentünk az irányítás sátrához, és próbáltunk ki csekkolni. De mint kiderült azt se tudták kik vagyunk. Mondtuk hogy akkor jöhetnek a hálózsákjaink. Néztek ránk mina… hogy mit akarunk. Mondtuk hogy Ti hagyattátok lent velünk! Aztán a használt orvosi szemetet a csávó kezébe nyomtam, és mondtam hogy vigyázz, fertőző lehet. Pár perc múlva mégis kiderült hogy van fekhelyünk. nagyMoha gondolt ránk, és szerzett mindent.
A barlang utolsó szakaszában egy orvos is velünk tartott, aki a kiérkezős kajálásban is partner volt. Jó srác, csak azt nem tudom, hogy miért kellett kijönnie a barlangból? Vagy hogy egyáltalán miért küldték le, ha nem volt konkrét célja? Az irányítás nem igazán volt a helyzet magaslatán, a humán erőforrások felhasználásában..
2023 Szeptember 7.
Ébredés után vettük észre, hogy a lemenetel óta a táborban jelentős változás állt be. Lett még pár központi nagy sátor, és hoztak egy 2g képes mobil, mobil antenna tornyot. Így a táborból is lehet már telefonálni. Az nem tisztázódott, hogy miért csak 2g képes a torony, de sejtéseink azért voltak. Arra jutottunk, hogy a média miatt, azaz azért lett lebutítva hogy vissza tartsák a kiszivárogtatását az információknak..
A mai napon megérkezett a Magyar barlangi mentők egy nagyobb csapata, 22 fővel.
Így már 29 Magyar Barlangi mentő tartózkodott a helyszínen. A barlangban pedig 5 Magyar barlangi mentő, és ebből egy orvos. Megkezdődött a táborunk felállítása, és belakása. Ehhez nagyon sok segítséget kaptunk a Török AFAD-mentőszervezet től. Ők adtak nekünk sátrakat, És a tábor élelmezését is nekik köszönhetjük. Az AFAD a Török megfelelője a Magyar Katasztrófa védelemnek. KB. A tábort körül kerítették egy kordon szalaggal, és senki nem mehetett se ki, se be engedély nélkül. Ez persze csak elvileg volt így, azaz eleinte próbálták korlátozni a mozgásunkat. Egy egyszerű példa.: nagyMoha Felment a hegyoldalra hogy elintézze kisebb nagyobb dolgát a hegytetőn elérhető internet segítségével. Erre utána küldtek egy drónt, és 2 katonát. Akik vissza tessékelték a táborba. Vagy egy másik példa.: A táboron belül 2 katona odament a Kagyóhoz, és igazoltatták… Na ezek voltak azok a dolgok, amik a későbbiekben belazultak. Belátták, hogy a barlangászokat úgy sem tudják korlátozni. Valójában nagyon jó volt hogy ott voltak a katonák, mert a hiéna ujságírók így nem pofátlankodtak be… Sok média a kordonon kívül felállított egy árnyékoló sátrat, és az alatt voltak a kameráik. Szinte folyamatosan vették az egész tábort.
Ahogy a magyar kontingens megérkezett, azonnal segítséget kértek az Olaszok. Futárok kellettek a barlangba. A megérkezett magyarok ekkor már legalább 24 óra óta nem aludtak. Tehát kissé fáradtak voltak. De mégis mi kellettünk nekik. Ez nem is lett volna baj, de az olaszok ekkor már egy napja itt voltak, és mégsem ők mentek le. Mint megtudtuk, ők nem mennek barlangba a hosszú út kipihenése nélkül. Még jó hogy a mieink nem ennyire röghöz kötöttek. Ha ezt tettük volna, akkor már nem élő ember mentéséről lenne szó. Ma 2 magyar különítmény ment le a barlangba futárkodni. Az egyik csapatot mi is kikísértük a táborból a bejárathoz. Menet közben a barlang előtt mindenkit leigazoltak pmr-en hogy valóban be mehetnek e a barlangba. Eleinte ez is zavart minket, de részben megszoktuk, és részben össze komáltunk az őrséggel. Ami a legjobban tetszett az őröknek, az az volt, amikor mondogattuk nekik hogy “Madzsarisztán”. Na ezt imádták, és végre őket is láttuk mosolyogni. A továbbiakban minden akadály elhárult a Török-Magyar viszonyban.
 |
| Vérgáz analizátor gyorstalpaló... |
 |
| Juju |
2023 Szeptember 8.
Elkezdődött egy mentési terv kidolgozása, ami lényegében azt körvonalazta, hogy mi hozzuk majd a hordágyat -450m től -120m-ig. Egy népesebb Magyar csapattal lementünk -300ig, és onnan kezdtük meg a kiépítést. Ez azt jelenti, hogy a mentéshez azaz emeléshez szükséges kikötési pontokat kiépítettük. Közben a Másik, azaz tegnap lement magyar csapatrész ugyanezt tette -450m körültől. Mikor mi meglettünk, a 120-as ponttól fel telefonáltunk hogy elkészültünk. Egymásnak ellentmondó információk jöttek. Úgy döntöttünk, hogy lent maradunk egy éjszakát, és másnap beszállunk a transzportba.
2023 Szeptember 9.
Az éjszaka nem sikerült túl jól. Polifoam kb 5 db volt a 180-as bivakban, és hálózsák se volt túl sok. Nagyjából 2-3 emberre jutott 1. Nagyon fáztunk, és semmennyi komfort nem volt. Reggel mondtam, hogy induljunk le most azonnal! De a többiek ismét telefonálni kezdtek. Arra már nem emlékszem, hogy mi hívtu- e a felszínt, vagy a felszín hívott minket, de ment a MENJÜNK KI téma. Mármint a felszíni vezetés szerette volna hogy kimenjünk. Ekkor megérkezett fentről egy új Olasz csapat. Nem tudjuk hogy ezek kik voltak, de az biztos, hogy nem profik. A felszerelésük vagy vadonat újak voltak, vagy nem az övéké. Pár nőn férfi névvel feliratozott ruha, pár férfin női névvel ellátott sisak volt. És ezeket a dolgokat nem benéztük, hanem egyértelműen azok voltak aminek látszottak. Sokáig ment az egyeztetés a felszínnel. És egyszer csak amikor mi beszéltünk a rádión, egy-egy olasz elódalgott mellettünk, és lecsúszott a kötélen! Félelmetes volt az hogy mennyire leszartak minket! Mondtuk a felszínnek hogy szeretnénk mi üzemeltetni az általunk beépített cuccainkat. De süket fülekre leltünk. Kiküldtek minket. De közben feladatnak kaptuk, hogy a -120m-től felfelé is segítsünk a mentési pálya kiépítésében. Összezárt foggal, de megtettük. És ismét a felszínem voltunk.
Eközben Márkot felhozták -450m-re…. Ebben a transzportban a lejjebb lévő magyarok is sokat segédkeztek.. Dr Zudi-néni :) Is felért a felszínre. /Márkot átadta az Olaszoknak../
2023 Szeptember 10.
Megkezdődött az utolsó akna kiemelésének kiépítése. A manővert Magyar csapat irányította.
Az esti órákban visszamentünk a barlangba, hogy -120m-en átvegyük Márkot. De meglepetésünkre -100m-en találkoztunk a transzport csapattal. És a legjobb az egészben az volt, hogy Márk gyalogszerrel jött szemen, két segítő támogatásával. Utólag megtudtuk, hogy pár órája elkezdték cukorral etetni, és erre jól reagált a szervezete. Ezért a kritikus részeken, ahol nehéz lett volna áthozni a hordágyat, támogatva, de saját erőből át tudott jönni. És ez megkönnyítette a mentést.
Elkísértük az utolsó akna sor alá, és beálltunk az utolsó 100 m-es akna sorba. Szépen becsomagoltuk a hordágyba, és elindítottuk az utolsó szakaszon. Ez az aknasor hordágyas transzport szempontjából nem volt túl egyszerű. Sok ember kellett hozzá. Az első emelésnél részt vett Amerikai, Bolgár, Török, és Magyar egyaránt. Nem volt teljesen sima a transzport, de kiválóan együtt tudtunk dolgozni. Szépen, apránként kijutottunk az utolsó aknába, ahonnan már látszanak a csillagok.
Ekkor újra szerepet kapott a Doki Nénink. Ő kapta a feladatot, hogy az akna tetején egy kötélhídon lógva kontrollálja az emelést. A végső kihúzást, azaz oldalra való kiemelést a Török barlangászok kapták. És ez így volt a legjobb.
Amikor kijutott a hordágy, nagyon sok ember várta a felszínen. Mire mi kiértünk addigra Márkot már elvitték egy sátorba, és át öltöztették. Volt egy rövid tájékoztató a sajtó részére, és egy helikopter felvette és elvitte egy kórházba. Egy kicsit megnyugodtunk, de ránk holnap, azaz ma még vár majd egy kis kiszerelés.
 |
| Ismét a felszínen. |
2023 Szeptember 11.
Megkezdődött a törökökkel való egyezkedés. Ennek a tétje a barlangban lévő felszerelésünk volt. A Török kormány nem akart beengedni senkit a barlangba, mondván hogy veszélyes. Ezt nem is vitattuk, de azért ha eddig megbirkóztunk ezzel a nehézséggel, akkor talán most is menni fog. Azt mondták, hogy számoljuk ki, hogy mennyi az értéke a bent lévő felszerelésünknek. Azt majd ők kifizetik. Hát össze számoltuk. De az összeg túl nagy volt, és mégis sikerült jobb belátásra bírni őket, hogy vissza mehessünk a felszerelésért. Én személy szerint nem terveztem túl nagy kiszerelést. Voltam lent eleget. Rávettek, hogy menjek le -120-ig. Gondoltam ez még belefér. Aztán jött hogy menjek 180-ra. Még erre is okét mondtam. Aztán kiderült, hogy akik -680-ra indultak, azok nagyon lassan haladnak. Ketten lettek volna, és közülük az egyik nagyon lassan haladt lefelé. Gondoltuk, ha ez így megy tovább, akkor bajban lesznek. Sikerült a hölgyet rábeszélni, hogy nem jó ötlet. És ne menjen le, mert nem akarunk még egy mentést. Ezt csak -300m-en tudtuk megejteni. Kálmán mondta, hogy Ő hajlandó lemenni a cuccokért-680-ra, de kettesben a Török sráccal nem megy le. Ez valahol jogos. Megkezdődött a barlangban a kérdezősködés, hogy ki hajlandó lemenni velük. Én csak nézelődtem. Aztán kiderült, hogy nincs senki aki hajlandó lenne. Így gondolkodóba estem. De tény, hogy nem is akartam ma barlangba menni… Az járt a fejemben, ha most nem megyünk le, akkor az összes orvosi cuccunk ott marad örökre. És ez bizony nem kevés pénz. Mondtam, ha kapok kaját a csapattól, akkor benne vagyok. Mert ugye nem készültem sehová, és nem is vittem le semmi kaját.. És kinyíltak a kis bagek, és gyűlni kezdett a csiki…
Hármasban:
Török srác/sajnos a nevére nem emlékszem/, Kálmán, és jómagam megnyomtuk a stop csiga karját… Aztán már lent is találtuk magunkat Morzsa-beachen. Ami ott fogadott, az katasztrofális volt. Szana szét minden. Infúziók, hálózsákok, kaják, cigicsikkek szana szét. Az orvosi cuccok is szinte szétdobálva… Össze szedtük a mieinket, már amit megtaláltuk, és elkezdtünk rendet rakni. Egy óra alatt egészen jól sikerült is. Fejenként egy nagy baggel elkezdtük a kimászást. Lépésről lépésre haladtunk. A Török sráccal megbeszéltük, hogy az 500 as bivakban kajálunk, és teázunk. Előre ment, és és nem is láttam őt a barlangban. Kálmánnal mi megálltunk az 500 ason, és egy órát ettünk, és pihentünk. Majd egy jó kis beszélgetés közben szépen róttuk a métereket. Aztán elhagytuk a 420-as pihenőt, majd a 300ast is magunk mögött hagytuk. Egyszer csak ott voltunk a 180 as bivaknál. Utána a 120 as jött. Innen tettünk egy kis kitérőt, és megnéztük hogy az egyik kerülőt is kiszerelte-e a csapat, de kiszerelték. Aztán -80 körül beértük a 400 as kiszerelő csapatot, akik kicsit fáradtak voltak. Elvettünk tőlük egy-egy baget, és immár kér beggel értük el a felszínt. Kemény menet volt! De a felszínen várt minket 1-1 sör. Azokat a csapattal megittuk a már magányosan álló központi sátorban. Hiszen már senki nem virrasztott benne.
 |
| Mélységi diagram a mentés közbeni Magyar mozgásokról. Forrás: Joe. |
 |
| Ballról: Kálmán, Kagyó, Modor a VIP-váróban.. |
Érzéseim: Bizalom. Kétely. Reménykedés. Csalódottság. Megnyugvás.
Ugyan már, nem nagy dolog. Csak azt csináltuk, amire egész életünkben készültünk!
Köszönet:
- Magyar Barlangi Mentőszolgálatnak.
- Bakonyi Barlangi Mentőszolgálatnak.
- Az Erdélyi Magyar barlangászoknak, akik végig segítették a mentést.
- Az egész Magyar barlangász társadalom hozzá tett valamit a mentéshez!
- És persze a háttérben türelmesen, izgulva várakozó családtagoknak is köszönjük.
- Berentés Áginak a szép fotóiért.
- Magyar honvédségnek.
- A törökországi Magyar nagykövetnek.
- A Török AFAD-nak.
- Mindenkinek köszönöm a segítséget!
Modor
 |
| A szerző.. |
ui:
Sokan voltunk a barlangban, és a felszínen is. Sajnos nem tudok mindenkiről megemlékezni a leírtakban.
Az egy éves évfordulóra való tekintettel készítettem ezt az írást....
