2018. szeptember 3., hétfő

2018 nyári Kiscsoportos barlangkutatás Prez-Et5-Boegan rendszerben


2018. Nyári barlang-kutatás, az
Abisso Prez-Et5-Boegan rendszerben.


Kiscsoportos-foglalkozás.

Nyár van, újra nyár. Végre eljött az idő, hogy megint itt legyünk a Tónál. Kis csapatunk, Lacc, Artúr és Én már lefekvéshez készülődünk a polifoamokon. Szürkület, enyhe szellő, és halk beszélgetések hangjai. Legalább 5 különbféle rendszám van a környéken, Lengyelek, Németek, Olaszok, Románok… Latolgatjuk mi, s hogy legyen. Begördül mellénk egy kis Csinto-csento akármien kis törött zúzott sok időt megért olasz autó. Kiszáll belőle egy szőke kis cicababának kinéző csajszi, és mint a mesékben a törpék a bányában úgy tartja maga elé a semmire sem használható lámpácskáját, olyan kis petróleum lámpa szerű ledes lámpát.  Körbejár vele, majd elkezd sátrat állítani. Közben valami nyálas sláger szól a telefonjából, és azt ő lelkesen énekli. Pont velünk szemben sikerült helyet találnia, úgy 5m távolságra. Mikor a sátor már állt, akkor kiült a bejáratba jól látható helyre, és elkezdte kimanikűrözni magát. Hát ekkor már biztosak voltunk benne hogy a műsor nekünk szól. De szerencsére nem értette hogy miket mondunk és miken röhögünk, mert akkor azonnal fülét farkát behúzva menekült volna J Olyan mély benyomást keltett bennünk, hogy a hátralevő egész hétre ellátott röhögést kiváltó emlékekkel. El is neveztük Sziporkának.  Ez a „kedves” név még elő fog fordulni a beszámolómban párszor…
Tehát:
Közeledett a nyárra kitűzött Prez-Et5-Boegan -rendszer kutatásának ideje, és szép lassan elkezdett a tábor létszáma zsugorodni. Addig-addig zsugorodott, amíg elérte a kritikus, ám nem éppen ideális 3 főt. Ha még egy kicsit zsugorodik, akkor már annyira összement volna, hogy nem is mentünk volna. Én indulás előtt meghúztam a vállam, de nem kicsit, és ez minden nap eszembe is jutott. Laccnak meg sikerült összeszednie egy jó kis ínhüvely-gyulladást. De szerencsére ezek az apróságok se tántorítottak el minket. Talán csak az volt ami nyugtalanított, hogy nagyon sok cuccunk volt. Maillonok, alapcsavarok, nittfülek, fúrógép, és kb 300-320m kötél. Mint kiderült ez a felszerelés 3 főre tényleg nem kevés.




2018 aug. 11. Szombat.

„Kibírjuk, kibírjuk, kibírjuk.”

Felmentünk a felvonóval, és megittuk a szokásos kávénkat. Váltottunk pár szót Fábióval, és meg kellett állapítanunk, hogy Ő se lesz már fiatalabb, de ez mindannyiunkra  igaz. Elosztottuk a cuccokat és kifundáltuk a tervet.: Átmegyünk egy körrel a Boegan-katlanba, Lacc visszajön a maradék cuccért. Addig mi kiszedjük a köteleket a hordókból, és átmegyünk egy körre a Prez bejáratához. Majd vissza jövünk, és akkor a Laccal együtt megyünk még egyszer. Annyira sikerült a dolgot összehozni, hogy nem volt a két érkezés között 1 perc sem pont egyszerre értünk vissza a Boeganba. Aztán vissza a Prezhez, és irány a bivak. 6 óra alatt sikerült is elérni. Szerencsére hagytunk ott tavaly palackban vizet, és ez jól is jött, mert a vízvezetéket ugye leszedtük, és ujjra ki kellett építeni.  Nem nagy dolog, csak át kell mászni egy szűkületen, amin slósszal nem is lehet átférni, és ott felakasztani a tölcsért.. Azért nem egy leányálom. Felállítottuk kedves kis sátrunkat, és a bivaksátor beszippantott minket.




Aug. 12. Vasárnap.

„A térdvédő a leg jobb barátunk”

Transzportáltunk az SzH-terembe egy csomó mászós cuccot, és közben rendberaktunk pár kötelet. Azért most csodálkoztam azon egy kicsit, hogy milyen helyeken szimplán átmásztunk tavaly. De most már befelé menet kiépítettük az útvonalat.
Az SzH-ból a leg jobbnak tűnő irányt vettük célba. Amelyik a leg jobban Észak felé tart. Ez egy olyan kuszoda, hogy az alját nem homok, se nem sóder, hanem tiszta karéjos szálkő borítja. Elnevezése a Valéri-ág lett.  25m után egy meander vagy akna tetejébe érünk ami a f-tudja milyen mély lehet, de valahol a mélyből a víz zúgása hallatszik. Nem mentünk le, mert előre is folytatódik. Pár méter után egy akna oldalában találtuk magunkat. Lefelé 20m körül, felfelé 60m lehet. Szemből fentről vízfolyás, ami ballra megy el. Jobbra kanyarodik a járat, még nem tudjuk mi lehet a kanyar mögött, mert azt is mászni kell majd.Fantázia dúsan a Konyha névre kereszteltük el. Ez a névadás abból eredt, hogy legyenek a térképen „beszélő nevek”. Iránya É-ÉNY. Úgy döntöttünk, hogy egyenlőre ezt a vonalat próbáljuk majd követni. Sajnos a Tihany most másodlagos lesz.


Valéria kezdete

Aug. 13 Hétfő.

„Ess eső ess, csak minket ne kövess”

Mivel a mai napra még nem mondtak nagy esőt, és mivel abban is megállapodtunk hogy az útvonal amin bejöttünk már nagyon régen nem volt víz alatt, így ismét a Konyhát vettük célba. Idáig a bivaktól 2, 2,5-h az út. Felcuccoltuk magunkat és bementünk. Az SzH terembe bevittük a tartalék végszükség esetére csomagunkat. Van benne több csoki, olajos hal, energia szelet, gyertya, és némi sportolóknak készített tuningpor. És persze több izolációs fólia is. Ne adj isten de ha ad, akkor legyen. Átmásztnk egy kanyarulaton, majd egy 15m körüli felmászás következett, ekkor értük el a Sziporka kürtő névre keresztelt aknatalpat. Szép fejlett kürtő, nagyjából a teteje 40m körül lehet. De még azon is túl látni egy sötét nagy térbe. Legalábbis reméltük hogy így lesz. Míg mi másztunk a Lacc felmérte a Konyha, és környékét Erikkel. Ja bocs, az Erik nem jött. Akkor egyedül mért? Csak az olvasó megnyugtatása végett, ahol a mászás zajlott onnan a Hal, és a Ló távolságán belül maradt, ma még.. Megkezdtük a Sziporka kimászását, amire ekkor még nem voltunk rákészülve, így csak 15m-t tudtunk felmászni benne.
Valami mintha változott volna, de nem is tűnt fel igazán.
Kifelé az SzH-ban nagy dübörgés fogadott minket. A Boegan vízesései megerősödtek. Egy pillanatig megfordult bennünk hogy megnézzük milyen, de sokkal fáradtabak voltunk annál, hogy meg is tegyük. Elindultunk vissza a bivak felé. Érdekes hogy az Et5 nagy aknájában szinte semmi nem volt érzékelhető. Az Et5-Prez áttörésnél viszont nagyon nagy vízesés hangja dübörgött. Úgy vélem itt a Caninon nem a denevéreket, hiszen itt nincsenek is, hanem a vízesések hangját kell követni. Valószínüleg fentebb 8m magasan kell oda bemenni. De persze ez is beállt a majd megnézzük soraiba. Bivak, kaja, pálinka, röhögés… És persze az tervek és az álmok. Erik! Kérsz egy kis pálinkát? Ja hogy nem vagy itt? Bocs.


Amikor szomjas vagy..


Aug. 14. Kedd.

„Ha te nem leszel könnyebb, tedd könnyebbé a haladásodat”

Esőt mondtak mára, sokat. Ma lazulunk egy kicsit, és nem kerülünk Sziporka szemei elé sem. Kifelé irányon fogunk könnyíteni inkább. Lacc-Artúr mennek elől, én meg az olasz bivaktól bontom magunk mögött a kötélpályát. A terv az hogy a felső váróteremnél, ahol az összetekert kötélhágcsó van megszüntetjük a le, felmászást, és a nagy 40m-s egybe tagot is megosztjuk. Majd lefelé kikerüljük az Olasz bivakot. Pár óra alatt sikerült is megoldani, de majd még finomítani kell rajta. Tehát nyerünk a közlekedésen be és ki is egy órát. És nem kell cincálni a baget.


Már látom Sziporka lábait..


Aug. 15. Szerda.

„Hogy osztasz ketté, három főt ”
„Fogd meg a szerencsemalac farkát”

Vissza a Valéria-ágba. Sziporka lábai elé heverni, azaz mászni. Eközben a mögöttünk levő kuszodát Lacc egyedül térképezi. Jelölés, előre mászás, feljelölés, oda 3 mérés, vissza 3 mérés, rajzolás jegyzetelés. Mi meg csak fúrunk, mászunk, a biztosító standok is egyre feljebb, és végre koppan a sisak a tetejében. Megfúrom az y-t, megcsinálom a bevezetőt, és már fent is van Artúr is. Úgy látom nagyon tetszik neki amit lát, és finoman megjegyzem neki, hogy pont ezek miatt a dolgok miatt szeretünk ide járni. Az új, eddig ismeretlen járatok mindig lenyűgözik az embert. Egy nagy tágas aknatalpon vagyunk. Van vízesés, meg meander, meg kis kuszoda ahol van huzat is. Artúr megy előre, de pár 10 m után visszafordulunk, mert egy társunk van még, és vele is meg szeretnénk osztani a felfedezés élményét. Nagyjából mire leérünk a Konyhába, a Lacc is addigra végez. Újságoljuk a jó hírt, és megegyezünk abban hogy ma már túl késő van ahhoz hogy felmenjünk, inkább majd holnap azzal kezdünk. Vissza a Bivakba. Pálinkát iszunk, és óvatosan fantáziálunk a holnap előttünk állóktól.



Majmok Bolygója
Sziporka kezdeti mászása


















Aug. 16. Csütörtök.

„Amikor olyan szépet találsz, ahová nem mész be gumicsizmában, csak zoknival”

Ma már negyed órámba telt mire sikerült felébresztenem a társaságot. Azt hiszem, ez elég sok mindent elárul.. Tihany-Et5-SzH-Valéria-Sziporka-Majmok Bolygója /Erre kereszteltük a legújabb aknát/




„Mint amikor valaki kihúz egy dugót a borosüvegből, úgy jött ki a plafon y-ából az egyik alapcsavar!
Még jó hogy szabályos volt a szerelés, így Lacc eltehette az alapcsavart emlékül..”

 Megyünk ismét a huzatos kuszodában, ami hol kitágul, hol kicsit szűkül, hol van mellette egy kis meder.. 30-35m után egy pici fülke szerű hasadékba érünk. Mindenütt heliktitek, aragonit, és cseppkő. Nem látjuk a folytatását, de a huzat még megvan. Megbeszéljük hogy Lacc megnézi gumicsizma nélkül hogy mi van a kanyar mögött. Azt mondja megy tovább! Mi is felmászunk óvatosan, és tényleg folytatódik. Teljesen beborítja a kuszoda alját a cseppkő! Mintha leöntötték volna vele. Egymás után kúszunk be. 15-20m után sajnos a félszifon szerűvé válik. A vízen mintha kis kristályok lennének, a levegő még mindig mozog, és vízhang is van. Filózunk hogy átmegyünk rajta, de akkor nem fogunk térképezni, mert ténylegesen nyakig bele kell menni a 2 fokos vízbe. Itt meg ugye nem megy gyorsan a megszáradás. Marad a térképezés kifelé menet. Így is kockára fagytunk. Kifelé a bivak irányába mindent felírunk hogy pontosan tudjuk mi hol van. Jövőre ez majd meghálálja magát.


Vizes kuszoda, vagy félszifon?


Aug. 17. Péntek.

„DVP, avagy a legendák földjén”

Ötkor kelünk, hétkor indulás a felszínre. Lassan de biztosan haladunk. Kiérve megbeszéljük, hogy jövőre ki kell majd cserélnünk egy kötelet a bejárati zónában. Remélem nem felejtjük el. Kora délután értünk ki. Kiérkezős sör, pakolás, és egy kellemes séta a DVP-ig. Ez a ház még mindig nagyon jó, és fantasztikus helyen van. Elcsattan egy mondat: „De lennék olasz!” Hogy ki mondta nem számít, csak ami mögötte van.


DVP.


Köszönettel tartozunk ismét sok mindenkinek.:

Akik a tábor költségeibe önzetlenül beszálltak, vagy eszközökkel támogattak minket!

Külön köszönet:
- Explo.hu-nak,
- Brautigam Gézának,
- Kovács Tamásnak,
- és a GUBACS csoportnak.
Köszönöm hogy elolvastad.

Üdv a csapat nevében:
Modor

Telefon beszélgetés:
L.   -Szia Modor. Olyan durva volt a Villaparkban, hogy az jutott eszembe, jövőre bemegyek veled a vizes kuszodába. 
M.   -Tényleg? Ez jól hangzik.
L.    -Hát most hogy ki is mondtam, már nem is olyan biztos.
M.   -Most már kőbe vésted:))
L.    -Bakker...

2018. augusztus 31., péntek

Egyszer volt, mindig tart.. Gortani 2018 február


Egyszer volt, mindig tart..



Juliai Alpok, monte Canin 2018 02 10-18. Michelle Gortani barlangrendszer.

Be és kijövetel a RoLo-barlangon keresztül. RoLo 1800m tszf - Humbold bivak 1280mtszf.

Lent töltött idő: 8 éjszaka, 9 nap.

„Amikor oly módon vagy összezárva valakivel, hogy attól gyakorlatilag 20m távolságra soha nem távolodsz el, az azt hiszem emberpróbáló.”

Valahogy így voltunk mi Erikkel. Hiszen a lemenet pillanatától, a kijáratig össze voltunk kötve, egy láthatatlan tündekötéllel. Gondoltam előtte, hogy sok időt töltünk majd együtt, de azért erre én sem számítottam. Azt gondoltam, majd jövünk, megyünk mindenkivel…. És lőn a puding próbája.

Kicsiny kalandunk a Február 9-i kiutazással kezdődött, amikor is a szokásos fagyban alvás volt terítéken. Ezt most nem részletezem, hiszen aki ide jár, az tudja miről írok. Aki meg nem volt még részese, az nem tudhatja milyen a -20c körül a jégen vagy a betonon aludni..


10. Szombat
 Felvonóztunk a Gilberti-házhoz, két csapatra oszlottunk, és a szokásos: pohár sör, kv elfogyasztása után mindenki elkezdte bepakolni a közcuccokat a plusz bagbe, amit majd ezen a remek úton a sajátjának tudhat „pár” órán át J A leg kellemesebb ebben a pakolásban az volt, amikor elővettem az otthon oly szépen megformázott kis cementlabdáimat, és elkezdtem felkínálni a társaságnak.

                Na de hogyan kerül ide cement?

         Tavaly, amikor hazaértünk a Gortaniból, elkezdett egy gondolat mozogni a társaságban. miszerint  jó lenne, ha az Özvegycsináló átjárót valahogyan biztosítanánk. Ekkor került képbe először egy speciális uretan-hab, amit útereszeknél is használnak. De a gyártó a mi elgondolásunkat sajnos nem erősítette meg, /2c° és a barlangi klíma nem igazán barátja/ Ekkor gondoltam azt hogy vigyünk le egy kis cementet. Akkor még jó ötletnek tűnt, hiszen se a súlyát, se a következményeit nem érzékeltem..  Pár nappal az indulás előtt vettem egy kis zsák cementet, azt kis labdákká formáltam olyan elpusztíthatatlan csomagolásba ami kibírja az utat, és kezdtem félni tőle. Amikor a Gortaniba mész a RoLo-n keresztül, akkor minden grammot meggondolsz, minden tömeget próbálsz csökkenteni. S jöttek a kis 4-5kg-os csomagok…
Szerencsére nem csak én vagyok elvetemült, hanem a csapattársaim is, és lassan nagyon lassan elpakolta a társaság a labdacsokat.
Két csapatban indultunk, és cirka 8 óra elteltével már ki is szálltunk a teleport készülékből.  


11. Vasárnap
 Négy csapat szana-szét a barlangban.:
- Kizi-Gábor Gaz66 előtti rész átnézése,
- Tapsi-Kagyó másznak, a Végtelen meander kezdeténél másznak. Több 10m felfelé, kis spirálozás, utána sajnos összezárul. Kb 100m új járat.
- Moha-Zsolt másznak, a Majomhidas Le-Fel kürtőnél. Hasít felfelé!
- Erik-Modor becuccolás az Özvegycsinálóhoz a cementtel, és a vízzel /a víz behordásában más is segített szerencsére./ Bemeneti idő 3,5h!!! úgy 30-30 kg volt nálunk fejenként. Aztán elkezdtük a betonozást. Szerencsére a korábban kint járt csapat rendbe rakta amennyire lehetett a falat, így több helyen csak tapasztanunk kellett. De persze nem végeztünk vele.



12. Hétfő
 Ugyanaz a felállás ma is. Szinte a helyszínek is ugyanazok.
-Kizi-Gábor találnak egy Kőbabát. De kiét? Milyan jó is lenne ha lenne egy kicsit több információnk.. Vélhetően a Gaz66 alatti ajáratokból való. Vagy mégsem? Majd kiderül..
-Tapsi-Kagyó térképezik a tegnapi mászást, s utána erednek a Moháéknak. Ott is folytatják a térképezést.
-Moha-Zsolt kitartóan másznak! Már kb 60-70m magasan vannak.
-Erik-Modor befejeztük a betonozást, nem lett a leg profibb, de azért a biztonságérzeten sokat dobott. +30% hogy nem omlik rád, és túléled.. Utána egy kisebb mászásba kezdtünk a Kagyóék mellett visszafelé. Pár méter után szétválik, és be lehet jutni egy kisebb omladék alá, és mellé. Mindkét irányból belátni egy nagyobb térbe. Látszik felfelé 10-15m, szélessége 3m lehet. Vízhangzik rendesen. Olyan mintha egy akna aljába látnánk be. Bontani kellene. Majd mással is megnézetjük..



13 Kedd
- Erikkel a Fehér meander végéhez megyünk megnézni pár helyszínt. Van két mászási l             ehetőség, az egyik felfelé jobbra a meanderből nézve. Ez egy könnyebb mászás lenne. A               másik egy kicsit vizesebb és magasságra is minimum 50m. Hogy mikor lesznek majd kimászva, nem tudom. Azaz lehet hogy azóta a meanderest kimászták, de nem jött róla semmilyen információ. Tudjátok még postagalambbal küldték és biztosan eltévedt..
- Kiziék kiindultak az Olasz bivakba a RoLo-ba. Holnap elindulnak a felszínre.
- A többiek köteleket cseréltek, és közben az olasz barátaink is megérkeztek Gusto és Marco.



14 Szerda
- Kagyó, Tapsi, Moha, Zsolt hajnali 4kor kiindultak.
- Marco-ék a Gaz66-ba nemtek mászni, de kicsit hamarabb végeztek, mert a mászást megkezdő csapat hanyag módon nem tisztázta a köteleket. Felfekszik, és nem lehet látni hogy megdurrant-e valahol. Próbáltak felmászni mellette, de a következő kötél kikötése se látszik.. Nem kockáztattak, és inkább hagyták  p-ba! Jól tették.
 - Erkkel a bivak feletti köteleket tisztáztuk pihenés képen.
- Befutott a Taknyász és a Z. Ennek örömére akkora grillezős iszogatós parti kerekedett amit még nem látott a bivak! Volt ott minden amin röhögni lehet. Angel-scrouge, köröm lakkozás, és hasfájás a röhögéstől!  Megsült 1kg hús, és ugyanennyi sajt. És elfogyott 1l pálinka.



15 Csütörtök
- Olasz barátaink egy nappal a tervezett idő előtt kimentek, mivel a mászásra készültek, és azt ugye nem tudták csinálni.
- Taknyi és Z visszamentek a Gemáék bivakjába a RoLo-ba, hogy hozzanak alapcsavart. De a bivakot biztosan leterítették „láthatatlanító köpennyel” mert nem lett meg. Így alapcsavar se lett.
- Kedves Erikkel bementünk a Gaz66 tetejéig kihozni a bageket, és folytattuk a Moháék mászását, de mivel elkezdett vészesen fogyni az alapcsavar, és a kürtő vélhető teteje még messze volt, abbahagytuk a másást. Oldalt lejjebb látszanak ablakok. Holnap megnézzük, mert arra talán van elég alapcsavar. Meg persze akkor még bíztunk a Taknyászékban.



16 Péntel
Ismét be a Le-Fel kürtőbe. Megkezdtük az ingázást.
Ttaláltunk egy is fülkécskét. méretei szélessége 2m, magassága 4m, hossza 3m. Indul belőle egy szűk meander. Slószban nem igen járható.
 Lentebb látszik egy fejlett járat, de ahhoz már nem elég az alapcsavar hogy bejussunk. Konkrátan elfogyott, és félő hogy ingázáskor magunkra rántunk pár nem kicsi követ, így tovább ereszkedtünk amíg a kötél engedte. Még egy ablaknak tűnő sötétség látszik az akna falán, de ide se ereszt be a kötél. Majd jövőre folytatjuk. Mindannyian megnézzük, és el indulunk kifelé.
Kötélcsere a kis felmászásba bent hagyósra, Taknyiék is megnézik az omladékos mászást és azt mondják simán bontható. Örülök neki hogy így látják, mert az én szememben kicsit azért gázosnak tűnt.   



17 Szombat
Pihenés a kimenet előtt. Ma csak a bivakban tevékenykedtünk. Pakolás, leltár, szemét egykupacba rakása. BAROMI SOK A SZEMÉT! Kell majd egy takarítást szervezni.

18. Vasárnap
 Hajnali 0h-kor ébresztő. Kaja, ivás, pakolás, 2-kor indulás kifelé. Nem siettünk, csak kényelmesen mentünk. Lépés, baghúzás, anyázás, fel a gép be a kantár… Húzod, vonod, erősödő huzat, derengő fény, és az Ablakban vagyunk. Reggel 8-30 van.
Gilberti, pakolás, és irány a felvonó. Szerencsére voltak olyan kedvesek a Z-ék hogy elvittek minket Székesfehérvárra. Ide pedig Lacc jött értünk.

Gondolatok:
Hogy mennyiszer mentünk be a Quimbi felé, nem tudom. Az első út túl hosszú volt, a második könnyű, a harmadik ismerős, a többi? Hát elég unalmas. Minden kő, minden kanyar, mindent ismerünk. A végén már útközben szinte nem is beszéltünk. Addigra kibeszéltünk mindent ami itt szóba jöhetett. A végén az Erikkel már 1h alatt átértünk, és csak azt vártuk mikor leszünk ezen, vagy azon a végén. Szép a barlangászat, és jó is, de 9 nap kettesbe, hát az valami embert próbáló.
Hogy benne lennék-e mégegyszer? Hát persze! Jó emberekkel jó a barlangászat!

Üdv:
Modor

2018. március 19., hétfő

Abisso Prez-Et5-Boegan barlangrendszer eddigi összegzése

Boegan-rendszer kutatása. (2008-2017)
(Gortani Team. Olaszország, Canin-fennsík)

Börcsök Péter, Gordos Erik, Modor

Prez-Et5-Boegan Gortani-Team
Abisso Prez-Et5-Boegan +S3+S20

Bevezető (előzmények): Canin eddigi kutatásról télen és nyáron röviden. (1993-2006)
Magyar barlangkutatók a Canin-fennsíkon 1993 telén az Abisso Michelle Gortaniban kezdték az ismerkedést ezzel a világviszonylatban is különleges adottságú karsztterülettel. 1994-ben már konkrét kutatási céllal tértek vissza a barlangba a –720 m mélyen található By-Pass kürtőbe. A 200 m magas kürtő kimászásával egy fantasztikus kutatás vette kezdetét, amely tizenhárom év után 2006-ban félbeszakadt. Az évek során feltárt 19 km-rel sikerült megduplázni a Gortani-barlang hosszát 38,2 km-re, amelyről a Progressione 51. számában számoltak be.

A terület morfológiája: A Camosci-völgy helyzete a két nagy rendszer között.
Új cél a Camosci-völgy felső karszt-platójának az átkutatása az azóta ismerté vált két nagy barlangrendszer között. A Col delle Erbe mára közel 50 km-es és a Foran del Muss 20 km-es rendszere között húzódó észak felé lejtő karsztos depresszióban néhány jelentősebb barlang húzódik a ’70-es évek olasz feltárásainak eredményeképpen (Abisso Eugenio Boegan, ET5, Abisso Cesare Prez, S20, S3, Abisso Paolo Picciola). Ezeken kívül még több tucat kisebb barlang található a területen. A két nagy rendszer közötti távolság ugyanakkor 300-600 m körül van, ami különösen izgalmassá teszi a kutatásokat. A 1987-es kataszteri térkép és szintadatok alapján már 2008-ban feltételezhető volt a kapcsolat a Boegan szifonja és az ET5 alsó szakaszai között, amelyek a Prezzel is további kapcsolatban lehetnek.

2008-as első Boegan tábortól 2017-ig.:
A korábbi célunk, a jelentősen rövidebb lejárat a Gortani „X” ponti bivakjához a Magyar-barlangon keresztül 2001-ben megvalósult.
Bila Pec alatti nyári tábor helyszínét 2008-tól a Boegan-katlanba helyeztük át. Az évtizedekkel korábban már olasz barlangkutatók által nehéz körülmények között feltárt barlangokat az elmúlt években sorra vettük és újra beépítettük az újabb feltárás reményében. Az S20 és a Boegan-barlang kiépítésével nem értünk el eredményt és a kisebb barlangokban sem sikerült átjutni a szűkületeken. Még ebben az időszakban megkezdtük a rendkívül huzatos Prez bejáratának jég és hó elleni biztosítását és az első 150 m két szűkületének a kitágítását. (2009-2010 között)

2012.-ben új táborhely a „Beton-placcon”
A sikertelen feltárások miatt egy távolabbi völgy a Blasic-völgy kutatásába is belekezdtük. Táborunkat 2012-ben áthelyeztük a Marussich-ház és a Prokopiu-ház közötti plató mélyedésébe. A Blasic-völgyben az SB3-barlangban némi sikert jelentett egy gyönyörű kürtő kimászása, amely sajnálatos módon visszacsatlakozott a korábbi olasz feltárásba. A végpont itt sem adta magát. Kőzetváltás miatt egy elszűkülő fejthetetlen anyagba ütköztünk. Az Abisso degli Increduli felső szakaszaiban is végeztünk kutatásokat kisebb, nem túlzottan jelentős eredményekkel.

Vissza az Abisso Cesare Prez-hez.
A megváltozott hőmérsékleti viszonyok ismételten kedvező lehetőséget nyújtottak arra, hogy az Abisso Cesare Prez korábban eljegesedett bejáratán keresztül újra kutatásokat folytassunk.
2013-tól fő cél a Prez térképen is fellelhető ablakainak és hasadékainak az átvizsgálása volt. Ettől az időszaktól kezdve egyre több és több energiát fektettünk a barlang újrakutatására.


Prez-Et5-Boegan Gortani-Team
Ab. Prez bejárati szakasza jéggel
Ab. Prez, upper part with ice
2013. nyár. Talán sikerül valami.
A 70-es akna tetejénél -250 m körüli mélységben, egy hosszú-szűk hasadékon áttraverzáltunk és egy párhuzamos aknán keresztül leereszkedtünk a Tavacska-akna (Pozzo del „Laghetto”) tetejénél lévő olaszok által bejárt -320-as feliratú „Olasz bivaknak” elnevezett meanderbe.

Prez-Et5-Boegan Gortani-Team
Ab. Prez úton lefelé
Ab. Prez, upper way-down





2014. nyár. Párhuzamos viszonyok.
Az olasz bivaknál kissé feljebb mászva újabb traverz egy 20 m körüli majomhíd kiépítésével, ahonnan a Tavacska-aknával (Pozzo del „Laghetto”) párhuzamosan –350 m körül oldalra mászva, találtunk egy huzat nélküli szűk kuszodát, ami 70 m után teljesen összeszűkült. Kissé tovább ereszkedve –370 m körül egy keleti irányba induló 20 m hosszúságú kicsiny állfenékre érkeztünk. Rövid pihenőt tartva a kövek között huzatra lettünk figyelmesek! (Kövesd a huzatot, mert az mindig jó helyre visz téged!) Egy órányi bontás után, a hasadék kitágult és ezen a nem túl tágas járaton keresztül egy 15 m mély 0,5 - 2 m széles hasadékba jutottunk, ahová már a Tavacska-akna vizének a hangja sem hallatszott. A hasadékon jól látszott, hogy egy régebbi járat lehetett. Itt már nemcsak az oldott koptatott formák voltak megtalálhatók, hanem kisebb cseppkövek és agyag is látható. Feltételezhető, hogy ezen a szakaszon nagyon régóta nem volt víz. Tovább haladva a hasadékban, keleti irányban egy kissé tágasabb helyen ért véget felfedezőutunk. A távolból biztató hangokat hallottunk, de további mászáshoz sem időnk sem felszerelésünk nem volt. A sok víz és csapadék visszavonulásra késztetett bennünket.

2015. nyár.
Az előző évben talált hasadék vége -400 m-en alkalmas helynek bizonyult sátras bivakunk kialakítására.

Prez-Et5-Boegan Gortani-Team
Ab. Prez Magyar-bivak
Ab. Prez, hungarian bivak
Nyugodt helynek tűnt és a vízvételi lehetőség is pár méterre van csupán. A bejárattól az út a bivakig 3,5-4 órát, kifelé 4-5 órát vesz igénybe. Csendes, nyugodtnak mondott „otthonunkban” néha robaj rázza fel az éppen ott tartózkodó barlangászt. Ha a felszínen elered az eső, akkor nagy robajra lehetünk figyelmesek és nagyon megélénkül a légmozgás is, amit már szinte szélnek is nevezhetünk! Ezek a biztató jelek arra késztettek bennünket, hogy innen folytassuk a további kutatást. Annyira jól sikerült táborhelyet választanunk, hogy a sátrunk közvetlen közelében indult a továbbjutást segítő kötél felfelé. 15 m felmászással, majd 15 m kellemetlen oldalazás egy hasadékban (még mindig keletre!) és meg is leltük a hangzavar és a szél okát. Egy ekkor még csak 50 m magasnak hitt akna alján találtuk magunkat. Az aknatalp egy 30m x 20m körüli terület, amiben gigászi méretű kőtömbök vannak. Tihanyi-ágnak neveztük el, mivel kis szójátékkal élve: ott is van Vízhang! Innen sok víz esetén a bivak felé nem lehet büntetlenül visszajutni.
A teremből az egyik oldalon lefelé találtunk továbbvezető utat, egy törmelékes nem túl tág hasadékon keresztül. Ebben keleti irányt tartva, a sok víztől kellemetlenül elázva, egy 25 m-es ereszkedés után tágasabb hasadékba érve felfüggesztettük a további kutatást. A felszínen ekkor lehulló rengeteg csapadék miatt be kellett érni ennyivel és visszatérnünk a felszínre, kivárva egy szárazabb időszakot.
Még ezen a nyáron újabb poligon felmérést készítettünk a barlang bejáratától a bivakon túli új részekkel együtt.

Prez-Et5-Boegan Gortani-Team
Ab. Prez Tihany-ág lentről nézve
Ab. Prez, big Tihany chamber from down
2016. nyár. Már csak menni kell.
Az előző évi csapadékos időszak óvatosságra intett bennünket. Közvetlen a bivak sátrunk felett a hasadékba felmászunk 10-15 m-t, majd vízszintesen 10 m után szűkebb bebújással jutunk a Tihany-teremhez. Egy laza és egy feszes kötél tagot rögzítettünk a terem egy magasabb túloldali pontjától, az éles kőtömbök felett, az alacsonyabb bebújásig. Erre a menekülőpályára azért volt szükség, hogy ha a vízesés jobban beindulna, akkor a vízpermetben gyorsabban és biztonságosabban átjussunk a kitett terepen a bivak felé.
„Modor mászik a Tihany-teremben... 5-10 m kitettebb traverzálás egy hasadékban (benne megszorult sziklákon), aztán előkerül a fúró, majd a speciális mászó-keret a nyílt falon. Próbálom lentről biztosítani, kisebb káosz van a kötelekkel. Dini nittben ülve pihen, a karbidlámpával magát melegítve. 2-2,5 óra után 25-30 m magasan Modor kelet felé kimászik egy stabil placcra. Tulajdonképpen a Tihanyból keletre tovább menő hatalmas hasadék felső részén vagyunk. (Tavaly, a Tihanyból egy törmelékes részen túl: leereszkedtünk 25-30 m-t és egy keletre menő hasadékban találtuk magunkat.) Innen nem messze, felettünk van egy ablak, amit eredetileg megcéloztunk, de hát úgy tűnik, erre megy a barlang... Inkább erre folytatjuk. Kb. 5 m széles hasadékban, kettő darab 5-7 m-es horrorisztikus lépcsővel, „explós” beszereléssel megyünk 40-50 m-t enyhén lefelé. Elszűkül a hasadék és egy beszálláshoz érünk, jó mélynek tűnik. Ereszkedünk 35-40 m-t és megtaláljuk a tavaly lent hagyott begjeinket a hasadék alján. Modor kicsit elszontyolodik. Itt már jártunk, itt hagytuk abba idő hiányában tavaly. Van még időnk, folytassuk! Kelet felé a hasadék alján 20 m után 5-7 m-t ereszkedünk kissé szűken, majd 10 m múlva látunk egy érdekes ablakot 10 m magasan... Dini traverzálva, fúrogatva kimássza és egy agyagos fosszilban találjuk magunkat.

Prez-Et5-Boegan Gortani-Team
Ab. Prez-Et5 összekötő meander
Ab. Prez, meander to the Et5
(Ilyet találtunk tavaly is, amikor leereszkedtünk ebbe a hatalmas hasadékba... 50-60 m-rel visszább, de kb. ebben a magasságban. Az kompaktabb kitöltésű, huzat nélküli.) Van huzat. Benne kényelmesen kúszva, minimálisan fel-le mászogatva 20-25 m után bejutunk egy kisebb terembe. Itt vár Dini és mondja, hogy lábnyomokat lát! Szerinte az ET5 egykori kutatójának a nyomai lehetnek!

Prez-Et5-Boegan Gortani-Team
Prez-Et5 összeköttetés ballról: Erik, Dini,Modor
Ab. Prez-Et5, connection in 2016 with the exploration team
left: Erik, Dini, Modor



Egyik irányba megy a fosszil tovább és kb. 10 perc kicsit lejtős, agyagos fosszilban haladva egy oldott falú aknához jutunk. Erős huzat van és hideg. Látni egy régi standot a beszállásnál. A nyomok alapján úgy tűnik, hogy akik nagyon régen itt jártak, nem sok idejük volt igazán körülnézni. Számtalan helyen lehetne bontogatni. Talán még bivakolni is, bár kicsit huzatos a hely. Az ET5 aknába benézve akár ott is lehetne felfelé mászni ablakokat keresve majd….talán legközelebb! Útközben visszafelé a bivakhoz, elrendezzük a felszereléseinket gondolva már a jövő évi akcióra.” Erik


Prez-Et5-Boegan Gortani-Team
Et5 huzatos fosszil járata
ET5, windy fossil passage
Megemlítjük még, hogy ebben az évben jártunk az Abisso degli Increduliban is, ahol szintén sikerült pár új, rövidebb szakaszt találnunk a barlang felső részében.


Prez-Et5-Boegan Gortani-Team
Et5 Fő-fosszil vége, a nagy aknánál
ET5, old italian pitons at the of windy fossil passage,
the big ET5 pit in the background
2017. nyár. Mindig csak keletre.
Alig várva a nyarat ismét egy kis létszámú csoporttal tértünk vissza a fennsíkra. A tábor helyszíne visszakerült a Boegan-katlanban, mert innen a Prez egyszerűbben megközelíthető.
Az előző évi sikerek ellenére most a térképezés kapta a fő hangsúlyt, hogy az új kapcsolatot a térképen is rögzíthessük. A mérést Distó műszerrel végeztük a Prez/ET5 találkozásától kezdve, hogy az eltéréseket lássuk és az új részeket beilleszthessük a meglévő rendszerbe.
Amíg a csapat egyik része a térképezéssel foglalkozott, addig a többiek a kutatást, mászást folytatták.
Egyik mászási célunk a Tihany-terem teteje volt (amit tavaly 2016-ban kezdtünk el), ám ezt egy fél munkanap után, elég sok felszerelés felhasználásával, kb. 20-25 m új mászás után ismét beszüntettünk ideiglenesen. A mászó állványunk kb. 45-50 m magasan várja, hogy jövőre folytassuk ezt a mászást…

Prez-Et5-Boegan Gortani-Team
Prez, Tihany-ág, Vízhang terem mászása
Ab. Prez, climbing in the Tihany chambe
„A legizgalmasabb feladatnak az ET5 nagy aknájának oldalából felfelé húzódó K-ÉK-i hasadék ígérkezett. Itt kb. 40-50 m felmászás után egy oldalaknához és felette egy meanderező hasadékhoz értünk. Örömmel érzékeltük, hogy a barlangnak nem a régi lejárati szakaszában vagyunk, mivel nem ismertük az olaszok évtizedekkel korábbi útvonalát. Vasaink (nittfülek és karabinereink) javát beépítettük, maradt a hasadék átvizsgálása. Anyagtakarékos, kellemetlen átmászás egy kitudja mekkora akna felett és már kúsztunk, másztunk is az új járatban.

Prez-Et5-Boegan Gortani-Team
Et5 nagy akna bejutásánál haránt mászás
Et5, climbing at the end of the windy
 meander to the side, in the ET5 big pit


Prez-Et5-Boegan Gortani-Team
Mászás oldalra az Et5 től a heliktites ág felé
Et5, climbing from the Et5 big pit to the east,
towards the helictites part and the SzH chamber

Prez-Et5-Boegan Gortani-Team
Et5-Boegan felé
ET5, helictites part
Prez-Et5-Boegan Gortani-Team
Et5-Boegan felé
ET5, helictites part

Itt elég sok cseppkő és heliktit van, ami erre felé ritka kincs. A haladás kissé lelassult, nehogy letörjük azokat. A járat ellaposodik, finom púderszerű agyag borítja az alját, szélessége változó, néhol 1-2 m. A hosszát nehéz megsaccolni, talán 50 m is lehet. Ezután egy terem következik, amit azokról neveztünk el, akikről senki nem akar elnevezni semmit. Sz-H-terem. Vagyis a „szarháziakról” kapta a nevét, amit mostantól ki sem mondunk többet. Magassága még kérdéses, de a lézer 35 méternél „koppan”, szélessége változó 5-20 m között, hossza 25 m lehet.

Prez-Et5-Boegan Gortani-Team
Et5-SZH-terem-Boegan felé.
Et5, exploration team in the SzH chamber in 2017
Left: Modor, Kun Botond, Lacc, G. Erik /Prezi-boy/

A terem egyik fele, ahonnan bejöttünk arra enged következtetni, hogy itt régóta nincs aktív vízmozgás. Van cseppkőoszlop, a talajon agyagpadok, törékeny, tűs fehér kristályok. A terem másik oldala már más képet mutat. Ott oldott-koptatott formák láthatóak. Víz ugyan még nincs, de annak hangja távolabbról erősen hallatszik! A teremből három irányba is mennek lapos járatok. Az egyikben határozott légmozgás érezhető. Ezek bejárására most nem jutott elég idő. Mi a víz hangjának az irányát kerestük és követtük. A terem közepe táján hasadék megy lefelé, majd egy omladékos rész átmászását követően újra keskeny hasadékban kell mászni. Nem túl szűk és az alján, szemből víz folyik. Kb. 20 m után újra lábnyomokra bukkantunk, ahol a hasadék kitágul kis termecskévé. Szélessége 4-5 m, hossza 10-12 m, magassága lehet úgy 20 m és a túlsó felén ott a vízesés! Lábnyomok, csokis papír, s mintha valaki a párkányon fekhelyet, pihenőhelyet alakított volna ki egykor. De ki, és mikor? Elővesszük a térképeket, és találgattuk, hogy hol is lehetünk? A magasságmérő az órán 1330 m-t mutatott. Nincs más lehetőség! Ez csak az Abisso Eugenio BOEGAN lehet! Újra megadatott nekünk az, ami csak keveseknek! A feltárás élménye és a siker! A csapatmunka ismét meghozta gyümölcsét! Visszatérőben a bivak felé, már csak a poligon felvételére futotta időnkből. A térkép megrajzolása marad jövőre, mivel másnap vissza kell térnünk a felszínre.” Modor

Prez-Et5-Boegan Gortani-Team
Abisso Boegan!
Tisztelet az elődöknek
Elgondolni is nehéz, hogy mennyi munka lehet e siker mögött? Évtizedekkel előttünk az olasz kutatók hasonló vágytól űzve, minden nehézséget leküzdve keresték az áhított folytatást. Most nagy tisztelettel gondolunk rájuk és köszönjük nekik, hogy a mai korszerű felszerelésekhez képest, egykor a nehézkes kötélhágcsók és szegek segítségével utat törtek nekünk ezekbe a mélységekbe. Érdemes néha elgondolkodni, hogy nekünk milyen egyszerű dolgunk van. Köszönet érte!

Prez-Et5-Boegan Gortani-Team
A. Prez régi kötélhágcsó
Ab. Prez, old italian rope ladder


Tervek és perspektívák
Nem lehetünk elégedetlenek az eredményekkel, hisz az elmúlt három évben néhány ember kitartásának köszönhetően sikerült megtalálnunk azt a „kulcsot”, amelyet 2008 óta kitartóan és állhatatosan kerestünk.
A megtalált összeköttetés a három, önmagában is jelentős, emblematikus barlang összekapcsolásával új lehetőségeket nyit É-i irányban a Camosci-völgy kutatásában a Raccolana-völgy felé. Az elért 1300-1400 m-es szint egyezik a Gortani Galeria del Ventó és Davanzó horizontális járatrendszerének szintjével. A távolság ma még jelentős 600-700 m, de a jövő kutatásai, amelyek idén az idő rövidsége miatt félbeszakadtak jó esélyt adnak a járatrendszer teljes feltárására. Meg kell említeni továbbá, hogy a rendszer részét képezik -a jelenleg még különálló- S3 és S20-as jelű barlangok, amelyek az ET5-öt jelentősen megközelítik. Ez a rendszer egyértelműen a Goriuda-forrást táplálja. Esély mutatkozik arra, hogy a járatok a Davanzó-folyosóit is harántolják, becsatlakozva a Coll delle Erbe-rendszerébe.

A rendszer kutatásában, és összekapcsolásban részt vettek:
Ambrus Gergely, Egri László, Füzy Zoltán, Gergely Csaba, Gordos Erik, Kun Botond, Matuszka Fanni, Pataki Dénes, Pucz Ádám, Modor, És még sokan mások…

2017. november 1 Szöveg: Gortani Team- Börcsök Péter, Gordos Erik, Szegedi László Modor
Fotók: Gordos Erik, Modor,
Térkép: Egri László Lacc, Matuszka Fanni