2018 nyári Kiscsoportos barlangkutatás Prez-Et5-Boegan rendszerben

2018. Nyári barlang-kutatás, az

Abisso Prez-Et5-Boegan rendszerben.

Kiscsoportos-foglalkozás.

Nyár van, újra nyár. Végre eljött az idő, hogy megint itt legyünk a Tónál. Kis csapatunk, Lacc, Artúr és Én már lefekvéshez készülődünk a polifoamokon. Szürkület, enyhe szellő, és halk beszélgetések hangjai. Legalább 5 különbféle rendszám van a környéken, Lengyelek, Németek, Olaszok, Románok… Latolgatjuk mi, s hogy legyen. Begördül mellénk egy kis Csinto-csento akármien kis törött zúzott sok időt megért olasz autó. Kiszáll belőle egy szőke kis cicababának kinéző csajszi, és mint a mesékben a törpék a bányában úgy tartja maga elé a semmire sem használható lámpácskáját, olyan kis petróleum lámpa szerű ledes lámpát.  Körbejár vele, majd elkezd sátrat állítani. Közben valami nyálas sláger szól a telefonjából, és azt ő lelkesen énekli. Pont velünk szemben sikerült helyet találnia, úgy 5m távolságra. Mikor a sátor már állt, akkor kiült a bejáratba jól látható helyre, és elkezdte kimanikűrözni magát. Hát ekkor már biztosak voltunk benne hogy a műsor nekünk szól. De szerencsére nem értette hogy miket mondunk és miken röhögünk, mert akkor azonnal fülét farkát behúzva menekült volna J Olyan mély benyomást keltett bennünk, hogy a hátralevő egész hétre ellátott röhögést kiváltó emlékekkel. El is neveztük Sziporkának.  Ez a „kedves” név még elő fog fordulni a beszámolómban párszor…

Tehát:

Közeledett a nyárra kitűzött Prez-Et5-Boegan -rendszer kutatásának ideje, és szép lassan elkezdett a tábor létszáma zsugorodni. Addig-addig zsugorodott, amíg elérte a kritikus, ám nem éppen ideális 3 főt. Ha még egy kicsit zsugorodik, akkor már annyira összement volna, hogy nem is mentünk volna. Én indulás előtt meghúztam a vállam, de nem kicsit, és ez minden nap eszembe is jutott. Laccnak meg sikerült összeszednie egy jó kis ínhüvely-gyulladást. De szerencsére ezek az apróságok se tántorítottak el minket. Talán csak az volt ami nyugtalanított, hogy nagyon sok cuccunk volt. Maillonok, alapcsavarok, nittfülek, fúrógép, és kb 300-320m kötél. Mint kiderült ez a felszerelés 3 főre tényleg nem kevés.

2018 aug. 11. Szombat.

„Kibírjuk, kibírjuk, kibírjuk.”

Felmentünk a felvonóval, és megittuk a szokásos kávénkat. Váltottunk pár szót Fábióval, és meg kellett állapítanunk, hogy Ő se lesz már fiatalabb, de ez mindannyiunkra  igaz. Elosztottuk a cuccokat és kifundáltuk a tervet.: Átmegyünk egy körrel a Boegan-katlanba, Lacc visszajön a maradék cuccért. Addig mi kiszedjük a köteleket a hordókból, és átmegyünk egy körre a Prez bejáratához. Majd vissza jövünk, és akkor a Laccal együtt megyünk még egyszer. Annyira sikerült a dolgot összehozni, hogy nem volt a két érkezés között 1 perc sem pont egyszerre értünk vissza a Boeganba. Aztán vissza a Prezhez, és irány a bivak. 6 óra alatt sikerült is elérni. Szerencsére hagytunk ott tavaly palackban vizet, és ez jól is jött, mert a vízvezetéket ugye leszedtük, és ujjra ki kellett építeni.  Nem nagy dolog, csak át kell mászni egy szűkületen, amin slósszal nem is lehet átférni, és ott felakasztani a tölcsért.. Azért nem egy leányálom. Felállítottuk kedves kis sátrunkat, és a bivaksátor beszippantott minket.

Aug. 12. Vasárnap.

„A térdvédő a leg jobb barátunk”

Transzportáltunk az SzH-terembe egy csomó mászós cuccot, és közben rendberaktunk pár kötelet. Azért most csodálkoztam azon egy kicsit, hogy milyen helyeken szimplán átmásztunk tavaly. De most már befelé menet kiépítettük az útvonalat.

Az SzH-ból a leg jobbnak tűnő irányt vettük célba. Amelyik a leg jobban Észak felé tart. Ez egy olyan kuszoda, hogy az alját nem homok, se nem sóder, hanem tiszta karéjos szálkő borítja. Elnevezése a Valéri-ág lett.  25m után egy meander vagy akna tetejébe érünk ami a f-tudja milyen mély lehet, de valahol a mélyből a víz zúgása hallatszik. Nem mentünk le, mert előre is folytatódik. Pár méter után egy akna oldalában találtuk magunkat. Lefelé 20m körül, felfelé 60m lehet. Szemből fentről vízfolyás, ami ballra megy el. Jobbra kanyarodik a járat, még nem tudjuk mi lehet a kanyar mögött, mert azt is mászni kell majd.Fantázia dúsan a Konyha névre kereszteltük el. Ez a névadás abból eredt, hogy legyenek a térképen „beszélő nevek”. Iránya É-ÉNY. Úgy döntöttünk, hogy egyenlőre ezt a vonalat próbáljuk majd követni. Sajnos a Tihany most másodlagos lesz.

Valéria kezdete

Aug. 13 Hétfő.

„Ess eső ess, csak minket ne kövess”

Mivel a mai napra még nem mondtak nagy esőt, és mivel abban is megállapodtunk hogy az útvonal amin bejöttünk már nagyon régen nem volt víz alatt, így ismét a Konyhát vettük célba. Idáig a bivaktól 2, 2,5-h az út. Felcuccoltuk magunkat és bementünk. Az SzH terembe bevittük a tartalék végszükség esetére csomagunkat. Van benne több csoki, olajos hal, energia szelet, gyertya, és némi sportolóknak készített tuningpor. És persze több izolációs fólia is. Ne adj isten de ha ad, akkor legyen. Átmásztnk egy kanyarulaton, majd egy 15m körüli felmászás következett, ekkor értük el a Sziporka kürtő névre keresztelt aknatalpat. Szép fejlett kürtő, nagyjából a teteje 40m körül lehet. De még azon is túl látni egy sötét nagy térbe. Legalábbis reméltük hogy így lesz. Míg mi másztunk a Lacc felmérte a Konyha, és környékét Erikkel. Ja bocs, az Erik nem jött. Akkor egyedül mért? Csak az olvasó megnyugtatása végett, ahol a mászás zajlott onnan a Hal, és a Ló távolságán belül maradt, ma még.. Megkezdtük a Sziporka kimászását, amire ekkor még nem voltunk rákészülve, így csak 15m-t tudtunk felmászni benne.

Valami mintha változott volna, de nem is tűnt fel igazán.

Kifelé az SzH-ban nagy dübörgés fogadott minket. A Boegan vízesései megerősödtek. Egy pillanatig megfordult bennünk hogy megnézzük milyen, de sokkal fáradtabak voltunk annál, hogy meg is tegyük. Elindultunk vissza a bivak felé. Érdekes hogy az Et5 nagy aknájában szinte semmi nem volt érzékelhető. Az Et5-Prez áttörésnél viszont nagyon nagy vízesés hangja dübörgött. Úgy vélem itt a Caninon nem a denevéreket, hiszen itt nincsenek is, hanem a vízesések hangját kell követni. Valószínüleg fentebb 8m magasan kell oda bemenni. De persze ez is beállt a majd megnézzük soraiba. Bivak, kaja, pálinka, röhögés… És persze az tervek és az álmok. Erik! Kérsz egy kis pálinkát? Ja hogy nem vagy itt? Bocs.

Amikor szomjas vagy..

Aug. 14. Kedd.

„Ha te nem leszel könnyebb, tedd könnyebbé a haladásodat”

Esőt mondtak mára, sokat. Ma lazulunk egy kicsit, és nem kerülünk Sziporka szemei elé sem. Kifelé irányon fogunk könnyíteni inkább. Lacc-Artúr mennek elől, én meg az olasz bivaktól bontom magunk mögött a kötélpályát. A terv az hogy a felső váróteremnél, ahol az összetekert kötélhágcsó van megszüntetjük a le, felmászást, és a nagy 40m-s egybe tagot is megosztjuk. Majd lefelé kikerüljük az Olasz bivakot. Pár óra alatt sikerült is megoldani, de majd még finomítani kell rajta. Tehát nyerünk a közlekedésen be és ki is egy órát. És nem kell cincálni a baget.

Már látom Sziporka lábait..

Aug. 15. Szerda.

„Hogy osztasz ketté, három főt ”

„Fogd meg a szerencsemalac farkát”

Vissza a Valéria-ágba. Sziporka lábai elé heverni, azaz mászni. Eközben a mögöttünk levő kuszodát Lacc egyedül térképezi. Jelölés, előre mászás, feljelölés, oda 3 mérés, vissza 3 mérés, rajzolás jegyzetelés. Mi meg csak fúrunk, mászunk, a biztosító standok is egyre feljebb, és végre koppan a sisak a tetejében. Megfúrom az y-t, megcsinálom a bevezetőt, és már fent is van Artúr is. Úgy látom nagyon tetszik neki amit lát, és finoman megjegyzem neki, hogy pont ezek miatt a dolgok miatt szeretünk ide járni. Az új, eddig ismeretlen járatok mindig lenyűgözik az embert. Egy nagy tágas aknatalpon vagyunk. Van vízesés, meg meander, meg kis kuszoda ahol van huzat is. Artúr megy előre, de pár 10 m után visszafordulunk, mert egy társunk van még, és vele is meg szeretnénk osztani a felfedezés élményét. Nagyjából mire leérünk a Konyhába, a Lacc is addigra végez. Újságoljuk a jó hírt, és megegyezünk abban hogy ma már túl késő van ahhoz hogy felmenjünk, inkább majd holnap azzal kezdünk. Vissza a Bivakba. Pálinkát iszunk, és óvatosan fantáziálunk a holnap előttünk állóktól.

Majmok Bolygója

Sziporka kezdeti mászása

Aug. 16. Csütörtök.

„Amikor olyan szépet találsz, ahová nem mész be gumicsizmában, csak zoknival”

Ma már negyed órámba telt mire sikerült felébresztenem a társaságot. Azt hiszem, ez elég sok mindent elárul.. Tihany-Et5-SzH-Valéria-Sziporka-Majmok Bolygója /Erre kereszteltük a legújabb aknát/

„Mint amikor valaki kihúz egy dugót a borosüvegből, úgy jött ki a plafon y-ából az egyik alapcsavar!

Még jó hogy szabályos volt a szerelés, így Lacc eltehette az alapcsavart emlékül..”

 Megyünk ismét a huzatos kuszodában, ami hol kitágul, hol kicsit szűkül, hol van mellette egy kis meder.. 30-35m után egy pici fülke szerű hasadékba érünk. Mindenütt heliktitek, aragonit, és cseppkő. Nem látjuk a folytatását, de a huzat még megvan. Megbeszéljük hogy Lacc megnézi gumicsizma nélkül hogy mi van a kanyar mögött. Azt mondja megy tovább! Mi is felmászunk óvatosan, és tényleg folytatódik. Teljesen beborítja a kuszoda alját a cseppkő! Mintha leöntötték volna vele. Egymás után kúszunk be. 15-20m után sajnos a félszifon szerűvé válik. A vízen mintha kis kristályok lennének, a levegő még mindig mozog, és vízhang is van. Filózunk hogy átmegyünk rajta, de akkor nem fogunk térképezni, mert ténylegesen nyakig bele kell menni a 2 fokos vízbe. Itt meg ugye nem megy gyorsan a megszáradás. Marad a térképezés kifelé menet. Így is kockára fagytunk. Kifelé a bivak irányába mindent felírunk hogy pontosan tudjuk mi hol van. Jövőre ez majd meghálálja magát.

Vizes kuszoda, vagy félszifon?

Aug. 17. Péntek.

„DVP, avagy a legendák földjén”

Ötkor kelünk, hétkor indulás a felszínre. Lassan de biztosan haladunk. Kiérve megbeszéljük, hogy jövőre ki kell majd cserélnünk egy kötelet a bejárati zónában. Remélem nem felejtjük el. Kora délután értünk ki. Kiérkezős sör, pakolás, és egy kellemes séta a DVP-ig. Ez a ház még mindig nagyon jó, és fantasztikus helyen van. Elcsattan egy mondat: „De lennék olasz!” Hogy ki mondta nem számít, csak ami mögötte van.

DVP.

Köszönettel tartozunk ismét sok mindenkinek.:

Akik a tábor költségeibe önzetlenül beszálltak, vagy eszközökkel támogattak minket!

Külön köszönet:

- Explo.hu-nak,

- Brautigam Gézának,

- Kovács Tamásnak,
- és a GUBACS csoportnak.

Nyilvános képgalériáért KATTints

Köszönöm hogy elolvastad.

Üdv a csapat nevében:

Modor

Telefon beszélgetés:
L.   -Szia Modor. Olyan durva volt a Villaparkban, hogy az jutott eszembe, jövőre bemegyek veled a vizes kuszodába. 
M.   -Tényleg? Ez jól hangzik.
L.    -Hát most hogy ki is mondtam, már nem is olyan biztos.
M.   -Most már kőbe vésted:))
L.    -Bakker...