2018. Nyári barlang-kutatás,
az
Kiscsoportos-foglalkozás.
Nyár
van, újra nyár. Végre eljött az idő, hogy megint itt legyünk a Tónál. Kis
csapatunk, Lacc, Artúr és Én már lefekvéshez készülődünk a polifoamokon. Szürkület,
enyhe szellő, és halk beszélgetések hangjai. Legalább 5 különbféle rendszám van
a környéken, Lengyelek, Németek, Olaszok, Románok… Latolgatjuk mi, s hogy
legyen. Begördül mellénk egy kis Csinto-csento akármien kis törött zúzott sok
időt megért olasz autó. Kiszáll belőle egy szőke kis cicababának kinéző
csajszi, és mint a mesékben a törpék a bányában úgy tartja maga elé a semmire
sem használható lámpácskáját, olyan kis petróleum lámpa szerű ledes
lámpát. Körbejár vele, majd elkezd
sátrat állítani. Közben valami nyálas sláger szól a telefonjából, és azt ő
lelkesen énekli. Pont velünk szemben sikerült helyet találnia, úgy 5m
távolságra. Mikor a sátor már állt, akkor kiült a bejáratba jól látható helyre,
és elkezdte kimanikűrözni magát. Hát ekkor már biztosak voltunk benne hogy a
műsor nekünk szól. De szerencsére nem értette hogy miket mondunk és miken
röhögünk, mert akkor azonnal fülét farkát behúzva menekült volna J Olyan mély benyomást keltett bennünk, hogy a
hátralevő egész hétre ellátott röhögést kiváltó emlékekkel. El is neveztük
Sziporkának. Ez a „kedves” név még elő fog
fordulni a beszámolómban párszor…
Tehát:
Közeledett
a nyárra kitűzött Prez-Et5-Boegan -rendszer kutatásának ideje, és szép lassan
elkezdett a tábor létszáma zsugorodni. Addig-addig zsugorodott, amíg elérte a
kritikus, ám nem éppen ideális 3 főt. Ha még egy kicsit zsugorodik, akkor már
annyira összement volna, hogy nem is mentünk volna. Én indulás előtt meghúztam
a vállam, de nem kicsit, és ez minden nap eszembe is jutott. Laccnak meg
sikerült összeszednie egy jó kis ínhüvely-gyulladást. De szerencsére ezek az
apróságok se tántorítottak el minket. Talán csak az volt ami nyugtalanított,
hogy nagyon sok cuccunk volt. Maillonok, alapcsavarok, nittfülek, fúrógép, és
kb 300-320m kötél. Mint kiderült ez a felszerelés 3 főre tényleg nem kevés.
2018
aug. 11. Szombat.
„Kibírjuk,
kibírjuk, kibírjuk.”
Felmentünk
a felvonóval, és megittuk a szokásos kávénkat. Váltottunk pár szót Fábióval, és
meg kellett állapítanunk, hogy Ő se lesz már fiatalabb, de ez
mindannyiunkra igaz. Elosztottuk a
cuccokat és kifundáltuk a tervet.: Átmegyünk egy körrel a Boegan-katlanba, Lacc
visszajön a maradék cuccért. Addig mi kiszedjük a köteleket a hordókból, és
átmegyünk egy körre a Prez bejáratához. Majd vissza jövünk, és akkor a Laccal
együtt megyünk még egyszer. Annyira sikerült a dolgot összehozni, hogy nem volt
a két érkezés között 1 perc sem pont egyszerre értünk vissza a Boeganba. Aztán
vissza a Prezhez, és irány a bivak. 6 óra alatt sikerült is elérni. Szerencsére hagytunk ott tavaly palackban vizet, és ez jól is jött, mert a
vízvezetéket ugye leszedtük, és ujjra ki kellett építeni. Nem nagy dolog, csak át kell mászni egy
szűkületen, amin slósszal nem is lehet átférni, és ott felakasztani a
tölcsért.. Azért nem egy leányálom. Felállítottuk kedves kis sátrunkat, és a
bivaksátor beszippantott minket.
Aug.
12. Vasárnap.
„A térdvédő a leg
jobb barátunk”
Transzportáltunk
az SzH-terembe egy csomó mászós cuccot, és közben rendberaktunk pár kötelet.
Azért most csodálkoztam azon egy kicsit, hogy milyen helyeken szimplán
átmásztunk tavaly. De most már befelé menet kiépítettük az útvonalat.
Az
SzH-ból a leg jobbnak tűnő irányt vettük célba. Amelyik a leg jobban Észak felé
tart. Ez egy olyan kuszoda, hogy az alját nem homok, se nem sóder, hanem tiszta
karéjos szálkő borítja. Elnevezése a Valéri-ág lett. 25m után egy meander vagy akna tetejébe érünk
ami a f-tudja milyen mély lehet, de valahol a mélyből a víz zúgása hallatszik.
Nem mentünk le, mert előre is folytatódik. Pár méter után egy akna oldalában
találtuk magunkat. Lefelé 20m körül, felfelé 60m lehet. Szemből fentről
vízfolyás, ami ballra megy el. Jobbra kanyarodik a járat, még nem tudjuk mi
lehet a kanyar mögött, mert azt is mászni kell majd.Fantázia dúsan a Konyha
névre kereszteltük el. Ez a névadás abból eredt, hogy legyenek a térképen
„beszélő nevek”. Iránya É-ÉNY. Úgy döntöttünk, hogy egyenlőre ezt a vonalat
próbáljuk majd követni. Sajnos a Tihany most másodlagos lesz.
Aug.
13 Hétfő.
„Ess eső ess, csak
minket ne kövess”
Mivel
a mai napra még nem mondtak nagy esőt, és mivel abban is megállapodtunk hogy az
útvonal amin bejöttünk már nagyon régen nem volt víz alatt, így ismét a Konyhát
vettük célba. Idáig a bivaktól 2, 2,5-h az út. Felcuccoltuk magunkat és
bementünk. Az SzH terembe bevittük a tartalék végszükség esetére csomagunkat.
Van benne több csoki, olajos hal, energia szelet, gyertya, és némi sportolóknak
készített tuningpor. És persze több izolációs fólia is. Ne adj isten
de ha ad, akkor legyen. Átmásztnk egy kanyarulaton, majd egy 15m körüli felmászás
következett, ekkor értük el a Sziporka kürtő névre keresztelt aknatalpat. Szép
fejlett kürtő, nagyjából a teteje 40m körül lehet. De még azon is túl látni egy
sötét nagy térbe. Legalábbis reméltük hogy így lesz. Míg mi másztunk a Lacc
felmérte a Konyha, és környékét Erikkel. Ja bocs, az Erik nem jött. Akkor
egyedül mért? Csak az olvasó megnyugtatása végett, ahol a mászás zajlott onnan
a Hal, és a Ló távolságán belül maradt, ma még.. Megkezdtük a Sziporka
kimászását, amire ekkor még nem voltunk rákészülve, így csak 15m-t tudtunk
felmászni benne.
Valami
mintha változott volna, de nem is tűnt fel igazán.
Kifelé
az SzH-ban nagy dübörgés fogadott minket. A Boegan vízesései megerősödtek. Egy
pillanatig megfordult bennünk hogy megnézzük milyen, de sokkal fáradtabak
voltunk annál, hogy meg is tegyük. Elindultunk vissza a bivak felé. Érdekes
hogy az Et5 nagy aknájában szinte semmi nem volt érzékelhető. Az Et5-Prez
áttörésnél viszont nagyon nagy vízesés hangja dübörgött. Úgy vélem itt a
Caninon nem a denevéreket, hiszen itt nincsenek is, hanem a vízesések hangját
kell követni. Valószínüleg fentebb 8m magasan kell oda bemenni. De persze ez is
beállt a majd megnézzük soraiba. Bivak, kaja, pálinka, röhögés… És persze az
tervek és az álmok. Erik! Kérsz egy kis pálinkát? Ja hogy nem vagy itt? Bocs.
Aug.
14. Kedd.
„Ha te nem leszel
könnyebb, tedd könnyebbé a haladásodat”
Esőt
mondtak mára, sokat. Ma lazulunk egy kicsit, és nem kerülünk Sziporka szemei elé
sem. Kifelé irányon fogunk könnyíteni inkább. Lacc-Artúr mennek elől, én meg
az olasz bivaktól bontom magunk mögött a kötélpályát. A terv az hogy a felső
váróteremnél, ahol az összetekert kötélhágcsó van megszüntetjük a le,
felmászást, és a nagy 40m-s egybe tagot is megosztjuk. Majd lefelé kikerüljük az
Olasz bivakot. Pár óra alatt sikerült is megoldani, de majd még finomítani kell
rajta. Tehát nyerünk a közlekedésen be és ki is egy órát. És nem kell cincálni
a baget.
Aug.
15. Szerda.
„Hogy osztasz ketté,
három főt ”
„Fogd meg a
szerencsemalac farkát”
Vissza
a Valéria-ágba. Sziporka lábai elé heverni, azaz mászni. Eközben a mögöttünk
levő kuszodát Lacc egyedül térképezi. Jelölés, előre mászás, feljelölés, oda 3
mérés, vissza 3 mérés, rajzolás jegyzetelés. Mi meg csak fúrunk, mászunk, a
biztosító standok is egyre feljebb, és végre koppan a sisak a tetejében.
Megfúrom az y-t, megcsinálom a bevezetőt, és már fent is van Artúr is. Úgy
látom nagyon tetszik neki amit lát, és finoman megjegyzem neki, hogy pont ezek
miatt a dolgok miatt szeretünk ide járni. Az új, eddig ismeretlen járatok
mindig lenyűgözik az embert. Egy nagy tágas aknatalpon vagyunk. Van vízesés,
meg meander, meg kis kuszoda ahol van huzat is. Artúr megy előre,
de pár 10 m után visszafordulunk, mert egy társunk van még, és vele is meg
szeretnénk osztani a felfedezés élményét. Nagyjából mire leérünk a Konyhába, a
Lacc is addigra végez. Újságoljuk a jó hírt, és megegyezünk abban hogy ma már
túl késő van ahhoz hogy felmenjünk, inkább majd holnap azzal kezdünk. Vissza a
Bivakba. Pálinkát iszunk, és óvatosan fantáziálunk a holnap előttünk állóktól.
Majmok Bolygója |
Sziporka kezdeti mászása |
Aug. 16. Csütörtök.
„Amikor olyan szépet találsz, ahová nem mész be gumicsizmában, csak zoknival”
Ma
már negyed órámba telt mire sikerült felébresztenem a társaságot. Azt hiszem,
ez elég sok mindent elárul.. Tihany-Et5-SzH-Valéria-Sziporka-Majmok Bolygója
/Erre kereszteltük a legújabb aknát/
„Mint amikor valaki
kihúz egy dugót a borosüvegből, úgy jött ki a plafon y-ából az egyik
alapcsavar!
Még jó hogy
szabályos volt a szerelés, így Lacc eltehette az alapcsavart emlékül..”
Megyünk ismét a huzatos kuszodában, ami hol
kitágul, hol kicsit szűkül, hol van mellette egy kis meder.. 30-35m után egy
pici fülke szerű hasadékba érünk. Mindenütt heliktitek, aragonit, és cseppkő.
Nem látjuk a folytatását, de a huzat még megvan. Megbeszéljük hogy Lacc megnézi
gumicsizma nélkül hogy mi van a kanyar mögött. Azt mondja megy tovább! Mi is
felmászunk óvatosan, és tényleg folytatódik. Teljesen beborítja a kuszoda alját
a cseppkő! Mintha leöntötték volna vele. Egymás után kúszunk be. 15-20m után
sajnos a félszifon szerűvé válik. A vízen mintha kis kristályok lennének, a
levegő még mindig mozog, és vízhang is van. Filózunk hogy átmegyünk rajta, de
akkor nem fogunk térképezni, mert ténylegesen nyakig bele kell menni a 2 fokos vízbe.
Itt meg ugye nem megy gyorsan a megszáradás. Marad a térképezés kifelé menet.
Így is kockára fagytunk. Kifelé a bivak irányába mindent felírunk hogy pontosan
tudjuk mi hol van. Jövőre ez majd meghálálja magát.
Aug.
17. Péntek.
„DVP, avagy a
legendák földjén”
Ötkor
kelünk, hétkor indulás a felszínre. Lassan de biztosan haladunk. Kiérve
megbeszéljük, hogy jövőre ki kell majd cserélnünk egy kötelet a bejárati
zónában. Remélem nem felejtjük el. Kora délután értünk ki. Kiérkezős sör,
pakolás, és egy kellemes séta a DVP-ig. Ez a ház még mindig nagyon jó, és
fantasztikus helyen van. Elcsattan egy mondat: „De lennék olasz!” Hogy ki
mondta nem számít, csak ami mögötte van.
DVP. |
Köszönettel
tartozunk ismét sok mindenkinek.:
Akik a
tábor költségeibe önzetlenül beszálltak, vagy eszközökkel támogattak minket!
Külön
köszönet:
- Explo.hu-nak,
- Brautigam
Gézának,
- Kovács
Tamásnak,
- és a GUBACS csoportnak.
- és a GUBACS csoportnak.
Köszönöm
hogy elolvastad.
Üdv a
csapat nevében:
Modor
Telefon beszélgetés:
L. -Szia Modor. Olyan durva volt a Villaparkban, hogy az jutott eszembe, jövőre bemegyek veled a vizes kuszodába.
M. -Tényleg? Ez jól hangzik.
L. -Hát most hogy ki is mondtam, már nem is olyan biztos.
M. -Most már kőbe vésted:))
L. -Bakker...
Telefon beszélgetés:
L. -Szia Modor. Olyan durva volt a Villaparkban, hogy az jutott eszembe, jövőre bemegyek veled a vizes kuszodába.
M. -Tényleg? Ez jól hangzik.
L. -Hát most hogy ki is mondtam, már nem is olyan biztos.
M. -Most már kőbe vésted:))
L. -Bakker...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése