„Tolom-húzom a baget, beakad a
kantár… Fémes hang csattan, egy karabiner záródása, majd egy nem éppen szerény
káromkodás! Ismét elszállt valami a P178 tetejéből! De hogyan is kezdődött???”
El-Canin-ó!
Már pár éve hogy egy
gondolat motoszkál mindig a fejemben Január elejétől, mégpedig a téli Gortani
kutatás. Vajon idén lesz-e, tudok-e menni, kik jönnek, és hogy mi vár ott ránk
majd. S persze lesz-e újabb feltárás? Levelek jöttek, mentek. Telefonok
csörögtek egyre sűrűbben. S eljött az indulás napja végre!
2017,02,17, Péntek.
Mondom eljött, vagy mégsem? Miért nincs még mindig itt a Krónikás? De hát ez
ilyen. Röpke pár óra várakozás, és már száguldunk is az úton.. Hajnali találka
a szokott helyen, Sella Nevea-ban a parkolóban. Sör-pálinka, és gyors alvás.
2017,02,18, Szombat.
Ébredezés-cuccolás a felvonóhoz, majd a Gilberti meleg finomságai. Kik is
vannak itt?
Kagyesz, Tapsi, Gema,
T. Zsófi, I. Viktor, Bécó, A. Gergő, Lacccc, Kis Moha, Taknyi, Z, Kizi, L.
Gábor, Krónikás, na meg „éN”. Remélem nem hagytam ki senkit.
Szétoszlunk, hogy
később ujjra összejöjjünk mindnyájan a bivakban. Első csapat indul, Krónikás,
Gábor, Lacc, és éN. Kényelmes a tempó, nem sietünk, hiszen tudjuk mi vár. Azaz
nem mindenki, de valahol el kell kezdenie Gábornak is. Gépezünk fel, majd
ereszkedünk le. Minő meglepő ugye? Kantár csattan, beg-libben. Kinek egy, kinek
több.. Közben van, aki szintén elindul és van, aki még csúszkál egy kicsit. Aztán
a bivak feletti kötélpálya következik. Nem mondanám hogy nem fáradtam el, de
azért a végét sem járom. Csillaghegy lesz az otthonunk most pár napig.
Krónikás, Lacccc, éN. Így lettünk lakótársak. Lassacskán mindenki épségben
befut. Kezdődik a Bivak-lét! Forró-lét, hideg-lét, marró-lét fogyaszt mindenki.
Ki ebben, ki abban a sorrendben teszi mindezt. Előkerülnek a térképvázlatok,
amiket a Gergő rajzolt, és latolgatjuk hol mi vár majd ránk…?
Bivak
előtti figyelmeztetés.
2017,02, akárhányadika.
Itt már mindegy a dátum, a nap, az óra. Mostantól csak a barlang van!
Négy csapat indul a
Csőgörényen át az Özvegycsinálón túlra. Két csapat térképez, Egy csapat a Gaz66
mélységeit fürkészi, és egy csapat mászik. Ez utóbbiba kerültem. Lacc, Krónikás,
Kizi, Gábor. Nem gyenge idő alatt el is értük a Csőgörény végét. Ismét
elcsodálkoztam rajta, hogy mennyi meló volt már abban is hogy idáig bejutottak!
Sok ember, rengeteg verejtéke és rengeteg fázása fekszik benne! Majd az
Özvegycsináló. Kicsit átalakult mióta nem láttam. Utoljára egy g*ci omladék
volt kis lukkal, nagy huzattal. Most egy nagyobb lukkal ugyanez! Kretén egy
átjáró az biztos. De a túloldala az már más! Széles kb 4-5m hasadék, ami vagy
20m magas. A menetirány szerint a hasadék alja omladék, majd pár méter magas
omladékfal. Szerencsére van már benne kötél. Felmászás, sétálás, bújócska. Nem
túl szűk. Majd egy 20-25m-es akna, ami
után be kell raknunk egy kötelet a Végtelen-meander végébe, /ugye milyen jól
hangzik?/ hogy le tudjon majd jönni itt a térképezős csapat. Nem vészes. 10m
travizás majd már megy is be az alapcsavar. Innen nem messze ahol lejöttünk a kötélről
hallani véltek denevér csipogást. Na ennek most utána járunk. Lentről nézve
mintha lenne ott egy ablak! Szerencsés helyen van, mert a leereszkedős kötél
mellett van úgy 15m-rel. Tehát csak oldalra kell mászni. Lacc megnézi, s végül
éN fúrom. Sajnos nem nyert. Egy egy köbméteres kis kamra, ami szálkőben van.
Kiszerelés, hazamenés. Úton a bivak felé, megállapítjuk, hogy jó lenne majd a Le-Fel
aknát majomhíddal beszerelni. Sokkal könnyebb lenne a haladás! Ekkor ért minket
az első csalódás: lemerült az egyik aksi! 11 furat!
Lassan befut minden
csapat. A térképészek jól haladnak, habár a Végtelen-meander igen szűkös! A Gaz-66
viszont megy lefelé -100at, s utána kétfelé indul az aknatalpon. Majd holnap
kiderül.
Özvegycsináló
a Quimby felől.
2017,02, második
ébredés.
A két térképész csapat
továbbra is kitartóan nyomul! Vannak, akik a kötélpályát javítgatják, mi meg a
Gerő vezetésével megyünk tovább a Gaz-66 után. Gergő, Lacc, Z, éN. Fogy a
kötél, fogy a vas, és sajnos egyszer csak a járat is elszűkül. Indulunk vissza,
és szembe jönnek a Moháék a térképezéssel! Jó gyorsan nyomják! Na meg szóba
kerül még más is, ami nyomdafestéket nem tűrne, így hát én sem írom le! Legyen
ez majd az egyik esti sörözés témája személyesen!
Ismét mindenki a
bivakban! Elkezdünk beszélgetni. Előkerül a pálinka, aztán még egy, és még egy…
Gaz-66
előtti meander.
2017,02, harmadik
ébredés.
Ma a Quimbybe csak
páran mennek. Tapsi, Kagyó, Gergő, Gema, Bécó. Például a Gaz-66 előtti 30-as
aknáról kiderült hogy 80-as…
Ketten Kizi-Gábor úgy
döntenek, hogy előretolt bivakkal mennek majd ki, és az Olasz bivakban
alszanak. Őket mi kísértük el a Krónikással.
Többiek pihennek, és a
Roló szépségeire készülnek…
Új
rész a Quimby és a Bubáék-folyosója találkozásánál.
2017,02, negyedik
éjszaka.
Készülődnek a csapatok,
és mennek a Roló felé. Jó szerencsét kívánunk egymásnak!
Az éjjel nyugodtan
telik, nem horkol senki, nincsenek matatások, csak ketten vagyunk a bivakban!
Mit is tehetnénk ma?
Leírjuk, egy füzetbe merre megyünk, mikorra jövünk és irány a
Csőgörény-Özvegycsináló páros. A Bubáék-folyosójánál van pár hely amit meg
szeretnénk nézni. Két meander. A jobbra forduló elég szűk, de van huzat. Itt
egy sárkupac állja utunkat, így visszafordulunk. A másik meander is ígéretes.
Itt tágasan induló aknácska átmászása után szétágazik a járat. Egy állva
járható hasadék, kanyarog vagy 100m/na ez lehet hogy csak 70m/ hosszban. Másik
irány egy laposabb pálya felé terelget minket. Itt látszik, hogy olvadáskor,
vagy nagyobb esőkor visszaduzzad a víz. Fekete sár, és néhol növényi
maradványok találhatóak benne. Egy kalapáccsal lehet, hogy helyre lehetne rakni
itt is a továbbjutást. Lehet, hogy fentebbről egy másik ágból is jön ide víz. A
harmadik irányt nem mertük-akartuk kipróbálni, mert egy pár négyzetméteres
lapos kis félszifon állta utunkat. Nem lenne túl jó most vizes ruhában!
Összesen úgy 200m. Éhesedünk, szomjasodunk így irány a bivak.
Este 10 körül
megérkezik a Mafc különítmény J
Kutya, Sz. Attila, S. Lajos, Hoppá.
Felmászás
a Quimby-ben.
2017,02, ötödik ébredés.
A Mafc a Fehér folyosó
felé veszi az irányt. Elkísértük őket a Quimby és a Bubáék folyosójáig. Itt mi szétvéstünk
egy szálkő szűkületet, de csak pár 10 méter a továbbjutás. Feladjuk ezt az
irányunkat, mivel lehet, hogy ez megy rá a tegnapi kis félszifonra.. Inkább
kifelé menet rendbe raktunk pár köteles részt, pl.: a Le-fel aknát majomhíddal
láttuk el, másik két kötelet is rendbe raktunk. Aztán nekiálltunk kimászni az
Özvegycsináló feletti falat, ami felett két ablak is látszott. A mászás könnyen
ment, kb 5-6 furattal meg is lett. De sajnos nem lett meg az átjáró kerülője. A
hasadék irányban megy ugyan a járat, de masszív sárbefolyás zárja el a
továbbjutást. A jobbra felfelé pedig egy fejlett üreg található. Elsőre meg is
örültem neki. kb. 30%-os emelkedő és szép tágas. 10m széles 2-3-5m magas 15-20m
hosszú szálkő üst! A legalsó részén található benne ballra egy kis törmelék, de
az is elég tömör. Szerintem ez is of. Vissza a bivakba! Mára elég volt.
Már ismerősek a kövek,
a lebújások, a megkerülések, a kötelek. Már megvannak a konkrét kövek amire le
szoktunk ülni pihenni. Most nem is beszélünk túl sokat, csak úgy vagyunk.
Estére a Mafc is
visszaér. Tetszik nekik a barlang, habár szerintem ők is elfáradtak kicsit.
Lassan újabb lakók
érkeznek a bivakba, egyik a másik után. T. Attila, K. Zsófi, Gy. Tamás, K. Kriszta és Ferenc, F. Botond. Próbálok barátkozni
beszélgetni, próbálom elmondani mit tettünk, mik a tervek, de valahogyan nem
jön össze a dolog. A szavak elhangzanak, de csak a bivak levegőjébe vesznek.
Hát ez ilyen!
Úgy döntünk a
Krónikással, hogy holnap pihenünk, és még holnap éjjel kimegyünk. Pálinkázunk,
eszegetünk, beszéljük a kiutat.
Özvegycsináló
mögött.
2017,02, utolsó alvás a
bivakban.
Pihentető alvás után
pihentető napunk volt. Mindent meg ettünk, amit csak lehetett. Éppen hogy
sikerült beférni egy bagbe, de piszok nehéz lett! Többiek jöttek-mentek.
Éjfél. Indulunk. A
többiek már alszanak, így csendben mászunk ki a Humhold teremből. Lassan
távolodik a horkolás, és ezzel mi is.
Az olasz bivakban még
magunkhoz veszünk egy kötelet, mert azt hallottuk, hogy egy helyen, csúnyán
megdurrant a kötél. Egészen a P178-s tetejéig nem találtunk cserére váró
kötéltagot. Utána viszont teljesen elégett kötél következett. Evvel nem tudtunk
mást tenni, mint hogy a kritikus szakaszba bele kötöttünk egy kötelet. Így lett
egy plusz átszerelés. Aztán a következő szakasz! Teljesen szétdurrant a
szétégett kötél! Gyakorlatilag kézzel lehetett lebontani a kötél bármely
pontjáról a köpenyt. Mint a hímes tojáson, úgy mentünk át rajta. Hát ez gáz. Ki
kell cserélni még mielőtt a többiek ideérnek! Ha minden igaz, akkor a
bejáratban van még egy régi kötél. És így is lett. De mivel a történetünk
kezdetén említett leejtéskor egy ereszkedő csiga is elszállt a mélybe, így kis
csapat gyorsan mozog elvén egyedül mentem vissza kötelet cserélni. Hamar és
gyorsan ment! Aztán le a Billa Pec falából, be a Gilbertibe, le a kocsihoz, és
már otthon is voltunk.
Klasszikus.
Egy kis éjjeli izgalom
hogy mindenki kiér-e épségben, és már véget is ért kis kalandunk.
Vajon mit hoz majd a
jövő?
Köszönöm a figyelmet.
Üdv:
Modor
Megjegyzés:
Minden kép a saját tulajdonom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése