Nyári
Canin 2017 augusztus.
Úton a Prez-ben.
A tavalyi évben, mikor kijöttünk
a barlangból, ezt gondoltam:
„Mostantól
biztosan ismét nagy lesz az érdeklődés a nyári Canin iránt. Hát tévedtem!”
Helyszín:
Juliai-Alpok, Olaszország, Canin hegység, Boegan katlan.
Kis
csapat érkezett a katlanba. Kétszer négy fő, P. Katalin, Z. József, B. Péter,
W. György, E. Laca, G. Erik, K. Botond, és jómagam Modor.
„Ahogy
közeledünk a Caninhoz, egyre jobban vágyjuk, hogy egy ideig csak a Hegyek, és a
Barlangok töltsék be a gondolatainkat.”
Aug.
19-én volt a találka a Boegan katlanban. Az időjárás remek volt, mert ahogy
annak lennie kell, szakadt az eső, de legalább lett elég ivóvizünk. Kis
délutáni megázás, sok cucc hurcolászása ide-oda, és már el is jött az esti eső
ideje, ami már egy szépen kifeszített ponyva alól volt megfigyelhető. A nap
folyamán azért még ért minket meglepetés, hiszen kiderült, hogy a tavaly
behordózott kajatartalékunk teljesen víz alá került, és meg is romlott minden…
Jó kis kezdet, de majd csak lesz valahogy.
Aug.
20-án a csapat egy része, az Increduli-barlangban tett egy nem túl rövid látogatást,
amit egy kiadós overál mosással kötöttek össze.
„Modor! B. meg az Incredulidat… J”
Hát
ez azért elég sok mindent elárul. Lehet, hogy kicsit szívásnak érezték? Sok
volt a csepegő víz, és a barlang igen hideg… Kerestek, kutattak, térképeztek!
Kati, Gema, Krónikás.
Mászás
állvánnyal - térképezés.
Eközben
mi többiek, ismét csak a cuccolás gyönyöreit élvezhettük ki. S közben egy kis
faszedés az esti tábortűzhöz. Mert ugye ezen a táborhelyen ilyet is lehetJ Szépen előkerültek a térképek,
mind a felszínről, és mind a barlangokról. latolgattuk mit kellene tenni, és
hogy merre kellene keresgélni, kutatni majd. Ez a megbeszélés a föld alatt
töltött időnket nagymértékben befolyásolta, hiszen ez hozta meg azt az
eredményt, amit ekkor még nem is mertünk komolyan gondolni…
Gemáék
igen későn értek vissza a táborba, s addigra elég sok fontos dolgot
megbeszéltünk, és átadtuk magunkat a nyári Canin csendes és nyugodt estéjének…
S tulajdonképen ezen az estén el is búcsúztunk egymástól, hiszen holnap mi
bivakba megyünk a Prezbe, s mire kijövünk, a többiek már otthon is lesznek.
Aug.
21.
„Ismét
kirekesztettük magunkat a világból pár napra!”
Komfort
a bivakban - Mr Prez készíti hídját.
Elindultunk
a Prez barlangba, hogy ott töltsünk 4 csodálatos éjszakát, és öt napot. Lacc,
Erik, Boti, én.
Nem
túl lassan, és nem is kapkodva, négy óra alatt sikeresen elértük a sátras
bivakot -400m en. Volt nálunk minden mit szeretnek a szűkületek. Bivakos
felszerelés, kötél, kalapács, kapa, csaptelep, és persze fúrógép. De méter
métert követve, eljött a megérkezés ideje is. 4h alatt értük el a sátrat.
Rendbe raktuk a vízvezetéket, átnéztük a készleteinket, és megkezdődött a zsír
bevitele a szervezetbe. Úgy döntöttünk, hogy az idei bivakot a korán fekvés, és
a korán kelés fogja rendszerbe hozni. 8-9 körül alvás, és reggel 5-kor kelés.
Ez elsőre furcsának hangzik, de nagyon jól bevált!
Aug.
22. Kelés 5 kor!
„A
hideg ellen nem tudsz védekezni, csak ha mozogsz…”
Ketté
váltunk :
Térképezős
csapat, Lacc-Boti. A Fanni poligonjának a folytatását mérték tovább, be az Et5
barlangba, és vissza az új közlekedő járatba. Levezetés képen pedig a vízesés
alatti menekülő pályát szerelték át, egy másik kötélre, ami majd jól jön…
Indul
a munka..
Mászós
szekció, Erik-Modor. A tavaly abbahagyott Vízhang-terem falának mászásával
múlattuk az időt. Sajnos többször le kellett jönni, hol azért mert eltört a
fúrószár, hol azért mert elfogyott a vas, hol meg csak azért mert a kitérőket
ki kellett szerelni. Hiszen ez utóbbi
nélkül nem lehetne már felhúzni a kötelet a sok törés miatt… Tehát jól telt az
idő.
„Mászás
közben mindig van az a pont, amikor az embernek eszébe jut, hogyan kell imádkozni!”
Mivel
a mászás tetejéből még mindig csak a végtelenbe látni, tehát se ablak, se a
teteje, úgy döntöttünk, egyelőre felfüggesztjük a folytatást, hátha máshova
kell majd a kötél. És milyen jól is tettük!
Mivel
még mindig maradt a napból idő, javítgattunk egy kicsit az új rész kötelein, és
Erik megfúrta élete első majomhídját is. Kellemes kis kitett majomhíd lett, ami
nagymértékben könnyítette meg a közlekedést. Legalább hét tagú lett! Légyen az
neved, Erik hídja!
Vissza
a bivakba 17h! Aranka/speciális alkoholos barlangász kotyvalék, ami lelket önt
a megfáradt barlanglakók lelkébe... / már várt ránk, és nem hagyhattuk, hogy
nélkülünk dideregjen.
Aug.
23.
Ismét
a tegnapi két csapat kelt útra.
Térképezős
csapat, a Preztől az Et5 nagy aknájáig mértek.
Et5
nagyakna.
Mi
pedig beszereltük az Et5 nagy aknáját. Ekkor vettük észre, hogy a beszálló
ablaknál van egy másik fosszil ablak! De először lementünk és megnéztük a nagy
aknát, mindannyian. Itt kiderült a falon lévő üledékből, hogy nagy víz esetén a
járat egészen magasra feltelik! De sikerült találni egy magasabb ponton
lábnyomokat. Ez legalább jó hír, hiszen van olyan része az aknának, ahol egy
esetleges árvíz esetén lehet várni… Az aknába, mint kiderült legalább két
különböző helyről érkezik víz/kb.: tszf 1330-1340m/. Ezt az aknát is ki kellene
mászni, de előbb meg kellene tudni, hogy egykoron a felfedezők merről jöttek be?
Itt
az oldalsó majomhidas mászást rábíztuk kedves Lacc elv és bivaktársra. Hiszen
nem mindig nekünk kell először a holdra lépnünk… Fejlett kis járatnak indult,
de sajnos pár méter után véget ért. Szép kis hasadék megy felfelé! Térképezős
csapat visszatért a huzatos kis fosszilba, mi pedig nekiálltunk a mászásnak.
Lacc
készíti a majomhidat a hasadék felé.
Simán
ment a mászás, habár trepni, és mászó állvány nélkül igen fárasztóra sikerült.
Sikerült feljutni úgy 20-25 métert. Nagyon szép belátás tárult elénk a
nagyaknába, és több oldalirányú járatot véltünk felfedezni benne. Itt is mászni
kellene, de csak oldalra kb. 10-12m-t.
Mára
befejeztük, hiszen Prez-boy is szétfagyott, és a hazaút is egyre hosszabb.
Aug.
24.
„Egy
gondolat kezd beúszni az agyamba: Lehet, hogy elpártolt tőlünk a szerencse? A
tavalyi siker után idén /ismét/ csendes lesz a haza utunk?”
Lacc
és Boti átnézik a Prez felől a bejutási helyet. Sajnos nincs sok járat, habár
egy helyet nem tudnak megnézni, hiszen ott is mászni kellene. Nem sokat, de
mászni. Pedig az irány, és a hozat csábító.
Prez-boy,
és én újra a helyünkön. Kezdődik egy harmadik majomhíd fúrása. Brümmög a fúró,
fogy a vas, és lassan a túloldalra érek. Egészen jól néz ki, megy tovább a
hasadék. De meddig? Erik is átjön, és megy előre, de sajnos nem túl sokáig…
Nézelődünk, tanakodunk. A hasadék elszűkül, és slósz nélkül sem ereszt be
minket. Ma sem megyünk messzire! De
belátni egy kissé tágasabb részbe a hasadékba. Nézegetem, de nem jövök rá, mit
kellene tenni. Ugyan a hasadék megy felfelé, de a vasaink erősen fogytán
vannak! Teszek egy próbát szólóban, de az egyik fal erősen csúszik. Úgy döntök,
inkább fúrok párat. Az elsőt jó magasra teszem, majd kicsit cidrizve beleülök.
Egy nitt nem nitt! Tehát csak finoman ücsörgök.
„Milyen
szerencse, hogy a már befúrt alapcsavaron nem látszik milyen hosszú.”
Elég
hirtelen összeszűkül a hasadék. Felé mászom, de a rövid kantáram beakad a
nittfülbe. Közben csúszok lefelé, és érzem, hogy ez nem lesz így jó. Ennek az érzésnek
egy nem túl gyenge szitkozódással hódolok, amit a messzi távolban a másik
csapat is tisztán hall. Aztán ereszt a nitt, ereszt a hasadék, ereszt az Erik.
És fent vagyok. Számolom, és van még éppen két alapcsavar. Már nincs is több
nálam. De pont elég egy impozáns y-hoz. Szólok, hogy jöhet! És várok. Közben
nézelődök, és megvan a hasadékba a bejárat! De egy perccel később már nem is
érdekel, hiszen minek hajoljunk le, ha lehet menni is!
Heliktites
ág az Et5 felől az Sz. H. terem irányába.
Erik
is felér, és szólunk a többieknek, hogy jöjjenek. Erre ők: nem megyünk, hanem
majd megyünk utánatok a térképezéssel. Erre üvöltöm, hogy hagyják már a picsába
azt a térképezést! Gyertek bazze! Nagy nehezen feljönnek. Mi egy kis
átmászásnál várjuk őket. Mindenütt heliktitek, cseppkő, cseppkőlefolyás! Mindannyiunkat
kezdi magával ragadni a felfedezés öröme. Kis átmászás egy akna felett, kis
fosszil amiben kúszni kell. Aztán egy nagy terem! Az Sz H-terem tszf. 1340. Úgy
40m magas, keskeny pontján 8-10m, hosszában úgy 25m. Három fosszil, két
lemászás indul belőle.
Sz.
H. terme! Tszf.:1340m.
S
az a mindent átható hang, amit mindenképpen követnünk kell, egy vízesés hangja!
Megyünk a hang után, én megyek elől, és már tudatosan figyelek mindenre.
Keresem a lábnyomokat, kopásokat, az emberre utaló nyomokat. És a vízesés előtt
pár méterrel meg is lett. Megálltam, és a többieknek is megmutattam.
Bejutottunk a Boegan-ba! 13h. tszf. 1330m /nem biztos, hogy pontos adat/!
HURRÁ!!!!
Örömködés,
csoki evés, nézelődés. De nincs sok időnk. Vissza kell mennünk. Na, most
kellene még vagy 4 nap! De nincs. Holnap irány a felszín. Visszafelé a
táborhely felé, felmértük az utat. Nem rajzoltunk,de legalább a poligon
meglett.
A
bivakban nagy mulatságot tartunk. Van két korty pálinkánk, és három korty
Arankánk. Nagy habzsi-dőzsi veszi kezdetét. De a hangulat remek!
Sz.
H. terem. Úton a Boegan felé. Boegan.
Aug.
25.
Vegyes
érzelmekkel indulunk a felszínre. Pakoljuk a cuccot, toljuk a gépet,
gondolkozunk. Szép egyenletes tempóban haladunk. Nem kapkodunk, de fogynak a
méterek. Verőfényes napsütés fogad minket a bejáratnál. Pillegünk, élvezzük a
napot. Tervezgetjük, hogy honnan fogunk telefonálni. Útban a Boegan-katlan
felé, felmegyünk cuccok nélkül a DVP-hez. Ott príma a térerő, és van a házban
pálinka is! Még az a pálinka, amit egykor mi hagytunk ott. S megkezdődik a
telefonálgatás.
Elérjük
a tábort. Úgy döntünk, hogy levezetésképpen átugrunk a Gilbertibe, és viszünk
egy kör felszerelést. Elég beteg gondolat ezen a laza napon, de hát így
alakult. Pár sör, és már jövünk is visszafelé. Szépen sötétedik, csodás
sziluettel búcsúzik tőlünk az idei utolsó Canin-i esténk. Holnap haza indulunk.
„Azt
szokták mondani, hogy a szerencsejáték nem akkor tesz függővé ha veszítesz,
hanem akkor ragad végleg magával, ha nyersz!”
Minket
most ismét vastagabb lánccal tart a Canin!
Immár
a felszínen..
Köszönetet
szeretnék mondani, nem feltétlenül ebben a sorrendben:
-MKBT Oktatási
szakosztályának,
-Az Explo.hu nak,
és persze Gemáéknak,
-Az akkumulátorok
kölcsönadásáért a TBE barlangkutató csoportnak,
-S azoknak, akik
ennek a tábornak a létrejöttét köszönhettük.
-S kik türelemmel
vártak ránk otthon!
Ha kihagytam
valakit, akkor elnézést kérek!
Gyertek
a Caninra!
Üdv:
Modor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése